Reci VII. játékok

Beindultak az ukik egy új Stalker-játékkal, csak hát...
Ilyen díszdobozos kiadás-olyan gyűjtői kutyafüle, a játék meg még a fasorban sem volt...
Nem tudom, hogy azóta kijött-e már, mert nem igazán követtem a fejleményeket. A Shadow of Chernobylt néhány éve imádtam, akkor még kevesen ismerték idehaza, aki ismerte, az is mindenféle bug-halmaznak elhordta, de nálam nem volt gond a játékkal. 
Akkor, amikor még undergroundnak számított, szerettem, volt egy hangulata, meg ugye akkor kezdtek pörögni a hardbass muzsikák, meg a szláv mémek (azon kevés divatos dolgok, amik nem zavartak... Sőt, a mostani kedvenc "csúnya" zenéimhez is egy hardbass nóta vezetett el... :-D)
Viszont most ez az új Stalker a pletykák szerint horribilis gépigényével (szó szerint csernobilos játék lesz, mert atomerőmű kell alá, nem számítógép XD ), meg a kommersz, divatkodó "ajándékcsomagos"-díszpéldányos hülyeségeivel... Hát... Értem én, hogy Amerikának nagy a befolyása Ukrajnában, de ennyire? Már ezt az ízig-vérig orosz-ukrán franchise-t is amerikanizálják, McDonalds-os happy meal menük szintjére redukálják? Az eredeti regény, meg talán az a kétfelvonásos film is orosz volt, a játék ukrán, a Metró könyvsorozat, amire meg a Stalker játékok voltak nagy hatással, szintén ruszki. 
Erre nesze! Olyan vásári hangulatot csinálnak az echte szláv Stalker-univerzumból, mintha Disneyland-ben lennél.

Régebben se voltam oda a divatosabb játékokért.
Sose volt lóvé erősebb gépekre. Annak is örültem, ha a régi Doomok, meg Quake-ek elfutottak ezeken a roncsokon. :-D Meg kicsit taszított is, amikor mindig valami aktualitás folyt a csapból is... Egy GTA, egy új Far Cry, meg az Assassin's creed, meg aztán a sok rohadt battle royale cirkusz... A könyökömön jött ki ez a sok süketség. Meg a sok divatmajom, akik rendesen fetisizálják ezeket a játékokat...Ehh... Hányinger.
Most meg már úgy vagyok vele, hogy akkor se játszanék divatos játékokkal, ha a világ összes pénze az enyém lenne, és olyan brutális gépet rakhatnék össze, amilyet nem szégyellek. 
Egy játék lenne, amiért megérné kicsit felfejleszteni a nagygépet (egy viszonylag underground cucc), de a környéken nincs megbízható szerelő (én meg nem értek a szereléshez), szóval még akkor se lenne az ügyből semmi, ha tellene rá. 

Meg időm se sok van játszani... 

Csapágyas a zenegép

Elvtársak az úrban, hatalmasat kú... Ja, semmi... 
Nagy bejelentés: nem tudom, mit csinálnak a Sunonál, de a napokban egyre gyengébben muzsikál a program.

Reklámozzák a még csak prémiumosok számára elérhető 4-es verziót... Begyűrik az ember arcába a reklámablakot, meg követelőznek, hogy válts prémiumra, szórj el egy csomó pénzt, hogy egy picivel jobb hangminőségben élvezhesd a megadott promptokkal mit sem törődő, bugos zsákbamacska végeredményt...

Srácok, nem jobb hangminőség kéne ide, hanem egy beírt szöveget felismerni, és értelmezni képes, normálisan működő, prompt parancsokat követni tudó program. 
Tízből kilenc zenénél az éneksáv minősége elment borért, a program össze-vissza keveri a versszakokat, belebakizik a szövegekbe, és a stílus-kéréseket is szereti ignorálni, dark electro helyett vidámabb hard rockot, európai népzene helyett country-rockot, rock helyett rapet gyártani. 
A zenei alapok amúgy még ebben a 3.5-ös verzióban is egész jók lennének. Sokszor fogom a fejem, hogy csinál egy brutálisan jó alapot (akár úgy is, hogy a kért stílustól eltér), de a bug-halmaz éneksávval tönkreveri az egészet. 

Megértem, hogy ennek is örülni kell, ez is egy nagy fejlődés, meg hatalmas munka van benne... Én egy négyzetet nem tudnék megrajzoltatni a Comlogo-val... Hogy is volt? Ism4 E10 J90? :-D 
Minden tiszteletem a készítőké, meg minden, de egy kicsit nagy lett a mellényük (meg az arcuk). Túl nagy az önbizalom, a produkció meg egyre silányabb.
Néhány hónapja még egész korrekt muzsikákat csinált a masinájuk, most meg kétnapi kredit-fejadag megy a levesbe, mire egy szövegből lesz valami, ami "nem jó, de nem is tragikus" -hogy egy klasszikust idézzek. 

Vagy itt is ilyen woke erőlködés megy? Hiába kér a bolond felhasználó sötétebb, komorabb zenei alapokat, pej paripa pikulája a popójába a felhasználónak, csak rózsaszín ködben lötyögős tingli-tangli hippi-muzsikát kap? 
Egy 3D-s felnőtt csevegőprogramnál hallottam néhány éve hasonló kritikát. A programban ugyanis nem lehetett FÉRFI karaktert csinálni. Volt ezerféle "férfi" szemöldök-, orr-, meg száj-beállítás, de valahogy az összes túl feminin volt. Nem tudtál férfias arcot csinálni a férfi karakterednek. Kisfiús (vagy inkább kislányos) arcú "férfi"karakterekkel nyomhattátok az elvileg FELNŐTT üzenetváltást akár a legkeményebb, legvéresebb BDSM szerepjátékokig... 
Most ugyanezt csinálja a zenegenerátor is. Egy nagy frászt fog komorabb, gótikusabb alapokat gyártani, inkább a hurrá-optimista melódiákat erőlteti. 

De az is lehet, hogy csak most nincs szerencsém... 

Te "rongyos" élet...!

Gondoltam, feltöltöm a "vadnyugatibb" platformra az organikus hülyeségeimet. 
Viszont előbb egy kis gyorstalpaló a még nálam is gyengébb elméjűeknek...

Igen, tudok róla, hogy olyan a hangom, mint az orosz kölni -egy csepp is elég belőle. :-D
De itt nem is az énekhang volt a lényeg. Itt ugyanis semmi nem volt a lényeg. 
Poénból válogatott marhaságokat ordítoztam a laptop mikrofonjába.
Nincs énekhang, nincs rendes éneklés, nincs stúdió, nincs milliós felszerelés, nincs minőség, nincs komoly mondanivaló... Ez csak ökörködés, bolondozás, vicc, poén, hülyéskedés... Ragozzam még? 

Tudom, ez Magyarország, nem divat hülyéskedni, meg lemenni állatba... De én sz@rok a divatra. 
Nem vagyok én német, hogy mindig be legyek feszülve, meg még a vécére is Stechschritt-ben járjak. 

Ezek után amelyik "jó képességű" nekiáll kötekedni, az úgy bolond, ahogy van, többnek látja az egyértelmű poénkodást annál, ami. Az ilyen véglények véleménye hasonló elbírálás alá kerül, mint a divat. :-D 

Nem kell mindig kaviár... Meg trágárkodás.

Brékó, brékó!  
Farkasanyátok bebizonyítja, hogy nem csak disznólkodni tud. :-D

Már íródnak a szövegek egy új projekthez... 
A projektnek lesz neve is, ami azért egy minimális szinten kapcsolódni fog a "mocskosabb" szövegeimhez (tanító -vagy inkább butító :-D - mestereim nyelvből kölcsönöztem, mert megtetszett a szó "barbáros" hangzása, és a jelentése sem utolsó). 
Idáig két szöveg született meg, és a mesterséges intelligencia is szépen füstölög velük, szóval nagy valószínűséggel még idén lesz egy albumra való komolyabb, kicsit sötétebb hangvételű nótám. 

Nem én leszek az új Virrasztók-os Scrofa, vagy Nevergreen-es Macura, mert az utóbbi években befogadóként és "alkotóként" is inkább a piszkos humorra kattantam rá, meg amúgy sem vagyok "rendes" szövegíró... Viszont a sok felnőtt poénkodás után most egy kicsit megnyomom a "normálisabb" rímeket is. 

Gondolom, majd itt is kapni fogom a beugatást, hogy "miért csak sötét szövegeket írok?"... 
Már a múltkor is próbáltam elmagyarázni egy értetlenkedőnek, hogy minden valamire való zenei projekt valamilyen koncepció alapján működik -főleg zeneileg, de sokaknál a szövegek között is van némi összefüggés-, és felsoroltam egy csomó példát többféle műfajból, külföldieket, meg hazaiakat is. Erre odaböfögte az "okos", hogy ne fárasszam ilyen bonyolult témákkal, mer' ő ezekhez nem ért. 
Hát... Akkor cseszd meg! :-D 
Nekem is lenne egy kérdésem... Aki ennyire ostoba, az minek dumál bele a nagyok dolgába? 

A rémálom visszatért...

Kedvenc zaklató véglényem megint nem vette be a gyógyszerét.
De az is lehet, hogy bevette, csak épp víz helyett pálinkával.

Csinál ilyeneket... Havonta-kéthavonta megjelenik, szívja a vérem, fontoskodik, pattog, creepeskedik, aztán megunja, és lelép. Amikor pedig már kezdem elhinni, hogy végre megszabadultam tőle, megint előkerül.  
Jobb esetben csak a baromságait spameli, rosszabb esetben jönnek a gusztustalanabb dolgok is.

Szerencsére most még csak spamelt, a szerelmi vallomásokra még nem zendített rá a nyomorult...
Olyan nótákat, amiktől gyerekkorom óta a hányinger kerülget. 
Semmi probléma nincs az adott zenekarral, csak szimplán nem bírja a gyomrom a zenéjüket. 
...Meg a kvázi celeb-státuszukat. Az énekesváltás körüli drámákat, meg a másik zenekar dobosával összeházasodós bulvárt... Pfejj... Suszter maradjon a kaptafánál! A zenész zenéljen, ne celebkedjen! Hivatkozhatnak magukra akármekkora metálzenekarként, ha ennyit celebkednek, akkor számomra nem lesznek sokkal keményebbek egy Krisz Rudinál. Sőt... Krisz Rudinak legalább volt EGY jó zenéje. A Dalnokok Ligájában olyan kraftwerkes muzsikát nyomott, hogy csoda, hogy még nem avatták Németország díszpolgárává a srácot. :-D A Ringyó-rockot is ő nyomta ugyanebben a műsorban, nem? Akkor KÉT jó zenéje is volt. :-D 

Ja, meg valami filmet is erőltetett a zaklató, asszem', talán egy Johnny Cash-es életrajzi kutyafülét. 
Amire szintén nem vagyok rászorulva. A Cash-t csak a zsebemben szeretem, és az életrajzi filmekért sem vagyok oda, nem kultiválom az ilyen celebeket fetisizálós cuccokat. 

De van valami, amit még a celebeknél is jobban rühellek: a parancsolgatás.
Ugyan a balliberálisok szemszögéből fasisztoidnak számítanék, melóban is szeretem, ha a főnök kiadja a munkát ("ich brauche Regeln und Befehle..." -hogy egy klasszikust idézzek), kapcsolatra alkalmasként pedig valószínűleg lennének enyhébb szubmisszív hajlamaim is, de...
Az, hogy a Kutya évében születtem, nem jelenti azt, hogy bárkit elfogadok gazdámnak. 
Egy sehonnai, bitang, jött-ment, szellemi fogyatékos semmirekellő ne akarja már parancsba adni, hogy mit hallgassak, meg milyen filmet nézzek! Majd én eldöntöm, hogy mit hallgassak, meg mit nézzek, a rohadt életbe, nem kell az arcomba mászni! 
Az alapvető szabályokkal (nem ölünk embert!, nem kakilunk a szoba közepére!), meg bizonyos hierarchiákkal (a főnök kiadja a munkát, a beosztott elvégzi) nincs gondom, szóval teljesen anarchista azért nem vagyok, de ezt a magánéletembe belenyomakodós-beleböfögős "majd én megmondom, milyen zenét hallgass, te rongy!" irányítós tapló viselkedést marhára nem tolerálom. 
Otthol parancsolgass az asszonyodnak, bolond gyerek! :-D  

A spammerek/floodolók pedig... 
Nagyjából olyan reputációjuk lehet a netikett szerint, mint a NAGYBETŰVEL KIABÁLÓS, FIGYELEMHIÁNYOS BUNKÓKNAK. :-D 
Talán még azon az égetnivaló, recskahuszár-keltető csetponthun is tiltották annó a floodolást (céltalan szófosást, az egész fal "elárasztását"). 
Az is csak addig volt jó hely, ameddig volt történelem szobájuk... Amit még miattunk töröltek. :-D 
Volt ott egy pár. Talán jártak, vagy csak nagyon jó barátok voltak, már nem tudom... Velük találtam meg a közös hangot, még kamaszként, a szélsőségesebb korszakomban, aztán csacsogtunk, hülyéskedtünk, zenékből idézgettünk, mit tudom én... Csak hát... Túl szélsőségesek voltunk, az üzemeltetők meg úgy törték le a szarvunkat, hogy törölték a francba az egész szobát. 
Mára meg mi lett az oldalból? Még be se köszönsz, csak oldalt kijelzi, hogy benn vagy a szobában, de már rád száll vagy nyolc exhibicionista barom a dickpic-eivel (önarcképekkel?). 
Ez a lökött zaklató is mehetne inkább oda, a többi bolond közé, legalább addig sem engem boldogítana...

Ha már netikett...
Az, hogy valaki jelen van ezen a k*rva interneten bármilyen formában, nem jelenti azt, hogy az adott ember egy kicseszett játékbaba, vagy rabszolga, aki úgy ugrál, ahogy a néző fütyül. 
Persze, ilyenek is akadnak... "Influencerek", meg net-celebek, akik némi aprópénzért, meg figyelemért még a pej paripa pikuláját is bevennék, gurgulázva, tövig... 
Sajnálattal kell közölnöm, de én nem ilyen vagyok. Nálam az internet a szabadság terepe, nem a szolgaságé. 
Bár hasztalan tépem a számat... A kedves zaklató (hogy rohadna meg a neve napján!) a sokadik lekoptatás után sem képes felfogni, hogy illene megtanulni tiszteletben tartani a másik ember határait. Nyomakodik, erőszakoskodik, tukmálja rám magát, mint valami csorgó nyálú perverz véglény... 
És még ő akar "barátkozni", meg "ismerkedni". Hát... Nekem a "barátság" ezen formája eléggé csikatilós... 

Ja, és ez az elmeháborodott volt az, aki még nyáron, vagy mikor értetlenkedett a szövegek miatt, utána meg elsírta magát, hogy mennyire a lelki társa vagyok, aztán meg Rumblin kötekedett, hogy miért nem vagyok empatikusabb... Borderline személyiségzavar, te vagy az? 
Bár mindkettőnk anyanyelve a magyar, nem beszélünk egy nyelvet. Egy kukkot nem értett a magyar szövegekből, amiket kimondattam a géppel, értetlenkedett, azt sem tudta, merre van arccal, de azért "lelki társak".
Hát az édesanyád, az a hernyótalpas hogy van?!
Jó, magyarul azóta sem tanult meg, a sokadik leállítós-lekoptatós üzenet után sem fogta fel, hogy ideje lenne odébb állni... 
Akkor most ki is az érzéketlen pszichopata, aki nem elég empatikus, nem veszi figyelembe mások érzéseit? Én ugorjak az első szavára, de ő huszadszorra sem fogja fel, hogy nem kérek belőle? 
Mint a szektások a Brian életében, akik "menjünk mind a p*csába!"-felkiáltással koslattak tovább a fickó után, aki elküldte őket a p*csába. 

Tiltani -vagyis a Hópihetube esetében inkább "elrejteni"- nem fogom, mert hiszek a szólásszabadságban, meg hadd pörgesse az algoritmust, ha ennyire ostoba... 
Viszont azért egy kicsit fáj, hogy a válogatott szellemi fogyatékosságaival, meg mentális problémáival nem egy szakembert keres meg, hanem random nőkre mászik rá... 
Ha már anyáztam egyet az előbb... Nincs ennek anyja, akin lóghat? Ezek szerint talán mégis igaz volt, az a "halott anyás" dolog, amivel Rumblin ironizált? (Igen, ez is ő volt, a saját anyja halálával poénkodott a kis drága, hogy a medve inna rá vizet! Mondom én, hogy kiskorában komp akart lenni a srác, de nem komp_lett...). Akkor ott a többi rokon, meg a barátok, közelebbi ismerősök. A rokonok lemondtak róla, barátai meg nincsenek? Akkor két lehetősége van: önállósítja magát, hozzászokik az egyedülléthez, megtanulja a szabadságot látni a magányban a sötétség helyett, vagy pedig magába néz, elgondolkodik, és megpróbál változtatni a viselkedésén, hogy ne legyen egy undorkeltő, erőszakos creep, akitől égnek áll az emberek hátán a szőr. 

Reci VI. (Kukába) menő filmek

Filmes-sorozatos témában is elég makacs tudok lenni... 

A saját érdeklődési köreimben minden jöhet a horrortól a vígjátékon át akár a felnőttfilmekig, de a divatfilmektől hányingerem van. Ha néha sikerül is rászánnom magam egy-egy divatos fos megnézésére, akkor is az a vége, hogy elcsesztem másfél-két órát az életemből egy logikátlan, értelmetlen hulladékra.
A marveles Thornál már a hajszín is irritált... Az igazi Thort ugyanis vörös szakállúként emlegették a vikingek.  
A sorozatokat is hamar otthagyom, mint eb a szaharát, ha nem jönnek be (Walking dead, Trónok harca, és társaik). 

Nyitott vagyok, teszek egy próbát, de egyszerűen nem tudom megszeretni azokat, amikért az egész kicseszett világ rajong. 
Egy '60-as években készült, fekete-fehér, európai sorozat, amire már a kutya sem emlékszik? Azért egy Kutya emlékszik rá... Már vagy ezerszer láttam a Négy páncélost, mégis imádom. Köröket ver a mostani sorozatokra. 
Sci-fi, amit Magyarországon szinte senki nem ismer, de a cím puszta említésétől is elkezdenek fröcsögni rá, meg azokra, akik szeretik? A legjobb! Legalábbis a régiek... Újabban elvitték ezt is divatos irányba, a kedvenc karakterosztályom kinézetét elk*rták, meg beleerőltették a woke-izmust. Persze, a franchise régen is reflektált aktuális politikai témákra, de régen még nem gender-, meg LMBT-botrányokkal akarták elfedni a történetírás hiányosságait (meg a régi politikai témák is egy kicsit súlyosabbak is voltak annál, hogy a kormányos jó dolgában nem tudja eldönteni, hogy fiú-e, vagy lány, lásd: csernobili katasztrófa).
Valószínűleg ez lesz a Stranger Things veszte is -azon kevés divatos sorozatok egyike, amiktől nem fordul ki a belem... Ott is elkezdték erőltetni az egyik srác homo-romantikus dolgait, miközben a történet egyre laposodik... 
Wednesday? Mindenki ki volt akadva a főszereplők bőrszínére... Itt viszont meg kell védnem a készítőket, ugyanis Gomez urat nem hiába hívják Gomeznek. Ha Bélának, Herrmann-nak, vagy Mirosławnak hívnák a karaktert, akkor zavaróbbak lennének a mexikói színészek, de egy mexikói családot miért ne játszhatnának mexikóiak? 
A Csernobil sorozatnál is ez ment, csak pepitában, ott meg az volt az idióták problémája, hogy a '80-as évek Ukrajnájában/Szovjetuniójában nem volt a fele brigád afró... 

Na!
Inkább ezer régi film jól megírt történettel, mint egy mai, ami sz@r. :-D  

Abszurd költői képek

...Avagy az "Egy ágyban az ellenséggel" nóta előzményei...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Rammstein... 
Az ő egyik dalukban szerepelt a "szex egy csata, a szerelem háború" rész. Kicsit abszurd volt ez a hasonlat, ugyanis a szerelem létrehozza az életet (már aki nem osztódással szaporodik... XD), a háború pedig elpusztítja. Viszont maga a hasonlat ül... Az időtartam, az intenzitás, a súlyosság... Minden stimmel. 

Aztán volt a DBS... 
Amikor először hallottam a "Worauf wartest du denn?" nótájukat, csak simán tetszett. A sokadik hallgatásnál már sikerült valamennyi tartalmat kihámoznom az akcentus, meg a nyelvi hibák alól, akkor is tetszett, de egy kicsit zavarba is hozott a szöveg. Tudtam, hogy nem veszik túlzottan komolyan magukat, de ez a háborús-katonás retorikával kevert... khmm... "szerelmes" szövegvilág szenesre égette a még el nem ivott agysejtjeimet. :-D 

Végül pedig talán tavaly, vagy tavalyelőtt jött ki egy Sabaton-paródia.
A lírai énnek kicsi az "ágyúcsöve", ráadásul hamar el is durran. Az egész szövegben ez a kétértelmű, fegyveres-háborús/erotikus poénkodás megy. Csoda, hogy a Sabaton zenészei képesek voltak a közös koncerten a másik banda énekesével EZT a verziót előadni. Ha értették volna a szöveget, tuti nem vállalták volna be. XD
Bár talán a svédek vannak olyan liberálisok, hogy egy kis altesti viccelődés ne okozzon gondot nekik (a '80-as évek környékén még a gyerekp*rnó is legális volt náluk).

Na, ezt a paródiát pörgettem mostanában, gondoltam, én is csinálok valami hasonlót... 
Viszont valahogy szinkronba kellett hozni a karakterek ellenség-státuszát az átvitt értelemben vett "fegyverhasználattal" ("Blitzkrieg mit dem Fleischgewehr" -szintén Rammstein). 
Így lett belőlük egy veszekedő házaspár, akik nappal állandóan marakodnak, zsörtölődnek, és balhéznak, estére viszont a kettejük közti feszültség, meg az egymás gyűlöletébe fektetett energiák átkonvertálódnak valami mássá. 
A szokásos öncélú trágárkodás mellett itt azért van egy kis emberiség-kritika is, kicsit parodizáltam az emberek kapcsolatainak felszínességét, a képmutatást, az önzőséget... Azt a tipikus "nem számít, ha meg tudnánk fojtani egymást egy kanál vízben, a lényeg, hogy elélvezzek"-mentalitást, a bántalmazó kapcsolatokba beragadást, meg hasonló sz@rságokat. 

Szóval... A meglévő idióta humorom mellé ragadt rám a hülyeség másoktól is. 
Abszurd hasonlatok, trágyahalom-társadalom-kritika, és tömény ökörség. 
Ennyi.

Gondolatok a szellemvilágról

Bár egy-két babonát tartok, de csak szokásokként, nincs mögötte komoly hit. Szilveszteri virslis-lencsés dolgok, áthaladó fekete macskánál három lépést vissza, szemem viszket - öröm ér (seggem viszket - aranyér!), kániszmergába lépni szerencse (ez néhányszor be is jött), egyszerre kimondott szavaknál lekopogás, hasonlók... 

Viszont a szkepticizmusom ellenére azért valamilyen szinten érdekel a misztikum. Mármint csak érdekességekként, mesékként, horrorsztorikként.
...Ahol sajnos akkora logikai buktatók vannak, mint a ház. 
Ott a szellemábécé, népies nevén OUIJA tábla. Az "idézők" valahogy mindig velük egy nyelvet beszélő, írástudó szellemeket/démonokat fognak ki. Valahogy az ilyen szeánszokon még a logika szerint arámiul beszélő, írni-olvasni nem tudó ősi démon is az őt megidéző hülyegyerekek nyelvén kommunikál, és még a latin betűket is ismeri. Az angol nemesek állítólagos szellemei is gond nélkül eldiskurálnak az őket megidéző magyar pór senkiháziakkal, akikkel a valóságban még akkor sem állnának szóba a társadalmi különbségek miatt, ha amúgy egy nyelvet beszélnének. 
Amúgy a szellemábécé teljesen fölösleges. Ha odaátról írni akarnának, simán írhatnának a füzeteinkbe, vagy használhatnák a számítógépeinket is. A művészek pedig a haláluk után is folytathatnák a festést, hiszen valahol mindig elől van egy füzet, egy rajzvászon, vagy valami elhagyatott épület fala... Viszont valamiért nem sok Leonardo-kép született a mester halála óta... 

Aztán ott a temető-mánia. A misztikus felfogás szerint a lélek halál után elhagyja a testet. A temetőben viszont csak a testek vannak. Persze, lehetnek olyan szellemek, akik épp a temető fölött sétálnak át, vagy megnézik a hozzátartozóik sírját, de valószínűleg több szellem jár a kocsmák környékére nosztalgiázni, meg a nudista strandra leskelődni, mint a temetőbe, ahol a csontokon kívül semmi érdekes nincs. A temető nem egy szellem-pláza, ez inkább az élőknek szól, hogy el tudják helyezni a rokonaik holttestét, meg oda tudjanak menni megemlékezni róluk. 

Elhagyatott, romos épületek dettó...
Ha a lélek kiszabadul a testből, bárhová elrepülhet. Nem kell költenie az utazásra, és még belépőt sem kell fizetnie. Ingyen mehet kiállításokra, koncertekre, nyaralni-telelni, amit épp megkíván. 
Miféle idióta szellem maradna egy romos, lerohadt épületben, mindenféle drogosok, köhécselő csövesek, meg patkányok között, ha süttethetné a hasát Hawaii-on is? 

Aztán... Ha akarom, átmegy a vastag téglafalon, ha akarom, kopácsol a másfél centis bútorlapokon.
Most akkor van fizikai teste a szellemnek, vagy nincs? Ha az ujja beleütközik a szekrényajtóba, és a lábával is tud trappolni a lépcsőn, mint a vadlovak, akkor a böszme vastag házfalakon hogy tud átsuhanni? Meg ugye az egyéb interakciók, képek lelökése a falról, könyvek dobálása, evőeszközök hajigálása, pogózás a csillárral... Hogy tudja egy ilyen mindenen "átfolyó", lukas markú szellem egyáltalán megfogni a könyveket, meg még leszórni őket a polcról? 

Reci V. Zenei szekták sem kellenek

 ...Avagy a "rocker-vádak" margójára.

Amúgy nehéz terep ez a vádaskodás... Jó lenne tudni, hogy mit értünk "rocker" alatt... A zenét, vagy az attitűdöt? Ha régen is csak pár bandát hallgattam, de ők sem a klasszikus rock-vonalat vitték, ma pedig szinte már alig hallgatok gitárközpontú zenéket, viszont bagózok, néha iszok is, és sz@rok a világra, akkor mi vagyok? :-D 

Lehettem tíz-tizenkettő, amikor elkezdtem gitárközpontú muzsikákat hallgatni... Először még csak hazaiakat, mert még annyira sem tudtam angolul, mint most, és eleinte még netem se volt, hogy a szövegeket fordítgassam.
Később bejött néhány rokon(vagy rock-on)műfaj, meg kicsit eltérőbbek is, egyre több külföldi projekt... Mert hiába tudják a hazai bandák úgy-ahogy lefogni az akkordokat, a szövegírást még gyakorolniuk kell.
A marhanagy rockerségben, meg a "rocker-diszkós háborúban" csak az elején hittem, a szektás mentalitást szerencsére sikerült hamar kinőnöm.
Persze, később, a sabis korszakomban poénból "csatametálosként" hivatkoztam magamra, de komoly szektás elköteleződés itt sem volt. Simán megszakítottam az alternatív töritanár Jocke ordibálását néha egy kis DBS-sel, Sturm Caféval, vagy DAK-s indulókkal is, ha ahhoz volt kedvem. 

Műfajok mellett soha nem tudtam elköteleződni, inkább konkrét előadókat hallgattam. Nem voltam oda mindenért, amibe' gitár van, kicseszett válogatós voltam.
Az Eddát, meg a Lordot szerettem, de egy ACDC-t már nem bírtam meghallgatni. 
A német Macbeth is sokat pörgött (több banda is használja ezt a nevet, de én konkrétan a Gotteskrieger-es Macbeth-re gondoltam), de Metallicát soha nem hallgattam. 
A Sabatont imádtam, a Powerwolf is jó dolog volt, de Maidenen nem éltem. 
A Rammstein, meg az Ost+Front alap volt, meg a régebbi Raubtier-albumok, az Eisbrecherből viszont már nem kértem. 
A Nevergreen néha jól tudott esni, a Nightwish-től viszont hányingerem volt.
Elektronikus zene dettó... Sturm Café, DBS, Laibach, Sado Sato, Nachtmahr, néha egy kis HBKN, meg XS Project... Front Line Assembly, Front 242, Nitzer Ebb, meg hasonló nagy nevek viszont nem voltak, nem kívántam őket.

Az utóbbi néhány évben meg már annyi gitáros muzsikát (rockot, metált, punkot, NDH-t, egyebeket) sem hallgatok, mint régen. 
Találtam más műfajú zenéket, amiknél a szövegben több rock'n'roll van, mint az egész istenverte rock-mozgalom összes műfajában együttvéve. 

Sajnálom... Bocs, b@zmeg, hogy nem lehetek az a sablon-rocker, akit a valóságról lehasadt, beteges, skizofrén, hülye fejedben elképzeltél. Elnézést kérek azért, hogy a saját életem élem, nem pedig azt a programozott fost, amit a fejedben futtatsz. Bocsi, hogy harminc éves vén szamárként már el tudom dönteni, hogy mit hallgassak. Bocsánat, hogy már majdnem húsz kicseszett éve kinőttem abból, hogy ki a rocker, meg ki a diszkós, és sz@rok bele ebbe az egész szektás idiótaságba. 
A vádjaidat, meg a táv-diagnosztikádat pedig csomagold össze, és dugd fel oda, ahová soha nem süt be a nap! :-D 

Hitetlen Kutya vagyok

Brékó, brékó!
Új fejlemények vannak az Osváth-ügyben.
Elvileg meghívta magához az áldozatát, aki bevallotta, hogy csak egy szivatás akart lenni ez az egész egy harmadik srác részéről, ráadásul nem is saját képet küldött a hitvány celebnek...
Volt hazugságvizsgálós felvétel is... 
Viszont Zsolti egyszer már hazudott... Mi a bizonyíték rá, hogy ez a mostani nem egy átcseszés?
P(r)oligráfos felvételt is könnyű hamisítani: laptop ki az asztalra mindenféle szinuszgörbés képekkel, vérnyomásmérő mandzsettája föl... Zsoltinak ráadásul tévés kapcsolatai is vannak, bármikor ugraszthat egy hivatalos nyelvezetet ismerő fickót a kérdéseket feltevő "szakértő" szerepére. 

Bár azért az Ábrahám válaszát is meghallgatnám, most nála pattog a labda. 
Ha kiderül, hogy ő is kamuzott, akkor neki is a ká' anyját! Lenne annyira ostoba, hogy egy ilyen hazugsággal elhiteltelenítse magát a többi ügyben is? Mármint nem csak pedóügyekben, hanem a jobboldaliság, meg a hazafiság ügyében is. Ha az Osváth-ügy kamu volt, akkor a Latyakos is ártatlan, a "nemzeti oldal" meg hazudik...-gondolhatnám.
Sajnos nem ő lenne az első... Volt NS korszakom, láttam-hallottam épp elég hazugságot a "becsületről és hűségről" prédikálók körében. Nem hiába csak VOLT ilyen korszakom... (A "Vad Kutya" című cuccomban pont erre utaltam a harcikutyás résszel). 

Nem tudom, hogy kinek kéne hinni... 
Az lenne a legjobb, ha lesz@rnám az egészet. Bulvár, nem a héten barnult celebek belügye, oldják meg, rendezzék le egymás közt! 

Presszman Rákenroll

A Kutya évében születtem, makacs vagyok, mint egy foxterrier. Mindig olyan témában írok, amilyenhez épp kedvem van. 
Persze, a szövegeim többsége az alpári humor kategóriába tartozik, mert egy állat vagyok... 
De azért néha van más is. 
A legújabb ilyen cuccal a leköszönő jenki nagyköveten gúnyolódtam, akit a Kaleta nevű kollégájával együtt el kéne vinni valami jó kis kényszermunkára (direkt nem az űrbe való kilövésüket javaslom, Trekkerként ellenzem az űrszennyezést). 

Egy nagykövetnek az lenne a dolga, hogy a két ország közös ügyeit intézze, képviselje a saját országát, de ne sértse meg a másik népet, ha pedig valaki a népéből bajba kerül a másik országban, akkor segítsen neki megoldani a problémáját.
Présfickó papíron amcsi nagykövet volt, de mégsem az amerikai-magyar ügyek intézésével írta be magát a köztudatba, hanem a mindenféle gyerekpornós-, meg gyerekmolesztáló gazemberek ölelgetésével, meg azzal, hogy saját kapura játszik. Nem képviselte az országát, hanem csak lejáratta.

Egyáltalán kinek, vagy minek volt a nagykövete ez a léhűtő?
-A hozzá hasonló semmirekellőknek, akik ott rihegtek-röhögtek a hírhedt vacsoraestjein? Enni-inni én is tudok, mégsem kérek magam mellé érdek-képviselő nagykövetet.
-A hazug disznóknak, akik a videóikban álszent módon arról beszélnek, hogy ők bizony a légynek sem ártanak, a kamera kikapcsolása után meg habzó szájjal ugranak rá bárkire, akivel nem értenek egyet valamiben? Ez a konkrét vacsoravendég amúgy ritka nagy gané... A "férjeként" hivatkozik az élettársára, de közben csak "szövetségnek" nevezi a kapcsolatukat (a "szövetség" nem szerelmet jelent, inkább valami érdek-alapú üzletelést, mint Ribbentropéknál)... Ja, és valami nyolc éve együtt vannak, de a fickó a gyerekpornós-zsarolós ügy csak négy éve volt.
Ha én együtt lennék valakivel, nem idegen kisfiúktól akarnék fütyis képeket kizsarolni, hiszen ott lenne az uramé, amit ráadásul nem csak nézegetni tudnék, hanem "használni" is. Meg a kisfiúk amúgy sem vonzanak. 
Bár eléggé aszexuális vagyok, ha testileg-lelkileg alkalmas lennék egy kapcsolatra, gyenge kisfiúk helyett inkább testileg-lelkileg felnőtt, érett, erős, felelősségteljes, férfias fickókkal ismerkednék.  
-Esetleg a gyermekprostitúciós-erőszakolós bűnözők nagykövete volt? Én nem vagyok gyerek-erőszakoló, ahogy a környezetemben senki más sem. Itt vidéken normálisak az emberek... Aberrált szörnyetegből szerencsére kevés van, nincsenek annyian, hogy külön nagykövet kelljen nekik. 

Osváth "Senki halálát nem kívánom" Zsolti itt épp Budaházy Gyuri éhségsztrájkjának szurkolt. Mármint az éhségsztrájk "győzelmének", Gyuri halálának. A Zsoltitól megszokott, ironikus bunkó módon... De persze ő nem kap olyan savat az emberek halálával viccelődésért, mint csóró TRC Bandi... 

Amerika létezik. Nem úgy, mint a soha nem létezett Melegország, Pedofilisztán, vagy az Erőszaktevő Államok. A mi drága nagykövet urunk azonban fütyült Amerikára, ő csak "melegedett", és mindenféle pedókkal, gyerek-erőszakolókkal, és hasonló bűnözőkkel csacsogott, kedélyesen, pezsgős pohárral a kezében. Ha egy gyárban ugyanezt megcsinálod, ott hagyod a szalagot, vagy a gépet, amin dolgoznod kéne, és meló helyett csak pletykálsz, meg iszol a kollégáiddal egész műszak alatt, úgy kivágnak onnan, mint a taknyot, és talán még fel is jelentenek a pia miatt. 
De ezek szerint az idáig jóval komolyabbnak gondolt nagyköveti munka nem ilyen komoly, ott lehet lébecolni, enni-inni-bulizni, meg bűnözőkkel haverkodni munkavégzés helyett.

Vajon Márk üres kézzel érkezett, vagy hozott a Prés-krapeknak ajándékba egy megrontható kisfiút?

Félreértés ne essék, nem zavar, ha valaki saját kapura játszik, ugyanis nem érdekel, nem tartozik rám mások magánélete. 
(Bár azt azért megkérdezném a drága Prés-csávótól, hogy most akkor az országaink ügyeit intézni jött-e Magyarországra, vagy dugni... Előbbi esetében ugyanis marhára nem releváns az, hogy a bolond vendégéhez hasonlóan ő is kézzel vasal). 
Viszont a milliós fizetéseket felvevő, de a munkában egy gyufaszálat odébb nem tevő, lébecoló idióták "tevékenysége" már elég bicskanyitogató. A melósok nem azért dolgoznak, hogy megéljenek, hanem azért élnek, hogy dolgozzanak, ez meg itten csak a valagát veri a nagy lóvékért?! 
Ahogy az ilyen munkakerülők meghívott vendégeinek mentalitásával sem tudok egyet érteni... Hazudozás, álszentség, becstelenség, gonoszság, megcsalás, politikai hergelések, mindenféle gyomorforgató gyerekpornós-prostitúciós-erőszakolós ügyek... 
Természetesen a jobboldal hasonló dolgait is elítélem (példának okádék a saját kislányát erőszakoló magyargárdás f@sz, akinek minden bizonnyal mágnes van a szájában, mert igencsak vonzza a bakancsom orrát)...
Meg úgy alapból a hideg kiráz a perverzektől, akiknek minden gondolatuk a kefélés körül forog (ilyen is volt a Gárdában, a Niki nevű csaj, aki "érdekes" filmekben szerepelt, és büszke is volt rá)... 
Tudom, fura lehet ezt pont tőlem olvasni... De nálam az obszcenitás csak humor. Nem úgy, mint egyes magukat "szegény-szerencsétlen, üldözött melegnek" hazudó véglényeknél, akik fullba nyomják a kretént. Amikor épp nem kisfiúkat bántanak, akkor tévés műsorokban traktálják a népet a nemi életükkel, ami normális emberek között senki másra nem tartozna, csak a résztvevő felekre. Nálunk sem úgy jönnek be reggel a kollégák a melóhelyre, hogy "de jót b@sztam este az asszonnyal, szia, főnök!", pedig aztán ez a melóhely nem épp egy értelmiségi olvasókör... 
Nem vagyok prűd, és biológiából se vágtak meg, tudom, hogy az emberiség rég kipusztult volna párosodás nélkül. Viszont ennek a párosodásnak megvannak a körülményei... Konszenzuálisan, kényszerektől, zsarolástól, erőszaktól, egyebektől mentesen, felnőtt résztvevőkkel (vagy idősebb kamaszok egymással), másokat nem zavarva...
Ha pedig polgárpukkasztó humorról van szó, akkor nemhogy nem probléma a nemiség, hanem az egyik legütősebb téma. Ez olyan, mint a horrorfilmek (csak a patakokban ömlő folyadékok színe tér el, hehe), itt is tudni kell felfogni, hogy ez csak szórakoztató fikció.
De mondom... Aki kajakra egy perverz disznó, az ne csodálkozzon, ha perverz disznónak nevezem! 

Reci IV. -Kötschögségi média

Ahogy kinőtt a Musically romjain a Tikfos, hirtelen mindenki rákattant, és a mai napig vallásos áhitattal rajongják körbe. 
A normálisabb feltöltők csak táncolnak, recepteket osztanak meg, vagy valamit művészkednek, amivel nem is lenne probléma, viszont van egy balhésabb réteg is, akik marakodásra használják a platformot. 

Párszor én is felnéztem oda, de nem találtam olyan tartalmat, ami le tudna kötni, szóval nem váltam függővé. 
Na, jó, talán egyszer láttam egy videót, ami vicces volt... Egy zenész, hóna alatt a hegedűvel olyan részeg volt, hogy a lábán nem bírt megállni, kapaszkodott a kocsmapultba. Valami három kollégája ment be érte, hogy több oldalról megtámogatva kirángassák az ivóból. :-D 

És ennyi. 
Sem a táncoló kamaszlányokra, sem pedig a marakodó kantzigányokra nem vagyok kíváncsi. 
Receptek, DIY-tutorialok, vicces kiskutyák meg vannak más platformokon is -utóbbiból offline verzió is elérhető. :-D 
Az ízlésemnek megfelelő zenéket szintén máshol találom.
Filmeket-sorozatokat pedig hiába keresnék, mivel a Tikfos párperces viceókra lett kitalálva.
Szóval a divatos Tikfos-függőség nálam kihasználatlanság miatt elmarad. :-D 
 

Nerfelt celebek

Tóth Bettina mondta az egyik videójában, hogy a hazai énekeseket "nerfelik", nem hagyják rendesen kiereszteni a hangjukat, direkt gagyibb dalokat csináltatnak velük, hiszen a buta proliknak a gagyi zene is elég. Maris, jó neked a sz@r is! :-D

Háááát... Nemtom'...
Régen is ugyanilyen prolik voltunk. Sőt, az átkosban talán még prolibbak. Szó szerint (gondolom, a "proletár" kifejezés, mint olyan, megvan). Viszont abban a szó szerint proli korban jobb zenéket hallgattunk, voltak karakteres előadók, meg zenekarok. 
Első Emelet, Exotic, Beatrice, KFT, Edda, Bonanza, Omega, Hungária, Máté Péter... 
Ezeknek a projekteknek ugyan nem vagyok nagy rajongója, de azt elismerem, hogy köröket vertek a mai egykaptafás tucat-hangú celebek monoton cuccaira. 
Az ezredforduló környékéig még vitte a zeneipart a lendület, Kerozin, Groovehouse, Kozmix... 
Még voltak karakteres hangok. 

Napjainkban is lenne igény a kicsit jobb muzsikákra, de a magyar zeneipar magasról tojik az igényekre, szóval aki jó zenét akar, annak külföldről kell beszereznie. 
Voltam néhány éve egy olyan pesti koncerten, hogy beléptetésnél a budai hegyeknél kanyargott a sor vége. Ráadásul ez metál volt, egy "rétegműfaj", egy "szűk kör" zenéje.
És ezen a "szűk körön" belül is azoké, akiknek volt ideje, meg pénze elmenni a koncertre. De még így is annyian voltunk, mint az oroszok. :-D 
Svéd acél volt ez, nem Tóth Gagyi...izé...Gabi! :-D 

Munka mellé, háttérzajnak, rádióból ciceregni elég a gyengébb minőség is? 
Nem. Ha tudnak jobb zenét is csinálni, akkor csináljanak jobbat! Ne szeméttel etessék a nép fülét! 

Senki(háziak) földje

Mostanában egyre többször jön szembe az a jelenség, hogy a senkik valakiknek akarnak látszani. 
A fakezű kontár főállású művészként mutatkozik be, a fűzfapoéta döngeti a mellét a harmatgyenge szövegeire, egy csaló pedig nagy titkokat átadó tanítóként pózolva kopasztja meg a hinni akaró, naív embereket. 

Volt egy külföldi nő, aki "főállású művészként"  adta elő magát, azonban a "művei" olyanok voltak, mint amilyeneket én produkálok a reggeli kávé után ott, ahova a király is gyalog jár.
Vagy esetleg a betonszürke hányás a nő "művész-naplójának" lapján csak alibi, és az igazi "főállású művészkedés" OnlyFanszőrön folyik? :-D 

Aztán... Az algoritmus földobott egy hazai bandát. 
Ők "dallamos rockzenével, és elgondolkodtató szövegekkel" hirdették magukat.
Igen ám, de a zenéjük kakofónia volt, kb. fél albumokra való dallamot akartak beletuszkolni egy-egy dalba, de semmi kohézió nem volt a dallamrészletek között, bántotta a fülem, rettenetesen sz@r volt... 
Bár az "elgondolkodtató szövegeikhez" képest a zene még istenes volt.  
"Száll, száll a fekete madár..." -ez aztán a frappáns, elgondolkodtató szöveg! -.-' Ki írta? Egy szellemileg visszamaradott óvodás kislány? 

Aztán... Talán ez lesz a legkárosabb....
Volt szerencsém belenézni egy videóba...
Egy hazai nő játszotta el az Univerzum Minden Titkának Tudóját. 
Próbálta magát nagyon okosnak mutatni, energiákkal, dimenziókkal, fotonokkal, és egyéb tudományosnak hangzó szavakkal dobálózott. Meg behozott vallási elemeket, teremtt, angyalokat.  Konteózott is egy sort, gyíkembereket, illuminátusokat, plejádokat emlegetett. 
Viszont a nő szavai között még annyi kohézió sem volt, mint a "dallamos rockerek" zenéjében. 
Üres süketelés, bullshitelés volt az egész. Trekker vagyok, szeretem a sci-fit, de ezt az összefüggéstelen, agyzsibbasztó baromságot nem tudtam sokáig hallgatni...
Viszont mégis van rá kereslet, vannak olyan balekok, akik fizetnek ennek a kuruzsló bullshit-boszorkánynak a kurzusaiért, jegyet váltanak az előadásaira, veszik a könyveit. Még a seggét is fényesre nyalják.

Az összes ilyen esetnél azt látom, hogy a full dilettáns, kókler senkiháziak, meg csaló haramiák adják elő magukat valakikként... Művészekként, rocksztárokként, tanítókként... Külföldön is, meg nálunk is, az élet teljesen random területein. 
Mi a francra jó ez? Miért kell nekik a hamis státusz? Miért nem keresnek maguknak olyan elfoglaltságot, amiben tényleg jók? Lehet, hogy a papírpazarló, fagyilkos "művésznő" a zongora mögött az új Jean-Michel Jarre lenne, a nemlétező "elgondolkodtató szövegekkel" vagánykodó rockereknek meg a népi fafaragás menne úgy, hogy a Kór sorozat Setrakianja csak ipari tanuló lehetne mellettük, a konteós banya meg fantasy-íróként keresné meg a többszörösét annak, amit a hiszékeny frájerekből kicsal a plejádkodással... 

Én azt mondom, a suszter maradjon a kaptafánál, csinálja mindenki azt, amihez ért, és az sem árt, ha az ember tudja, hogy hanyas a kabát. 

Reci III. Ételek-italok, és egyéb élvezeti cikkek

Kaja-pia-anarchia tekintetében sem vagyok "normális".

Ott az "álcafesték", népies nevén spenót. Mindenki utálja a színe, meg az állaga miatt, én viszont egy kis tört krumplival, meg valami akadékkal bárhol-bármikor befalnám. A holnapi program is ez lesz.
Nekem kifejezetten tetszik a zöld szín, és az állag sem zavar.

A gyorséttermi kajákat viszont -amiket meg a többiek fetisizálnak, szinte vallásos áhitattal imádnak- nem bírnám megenni. Osztálykirándulásokon, haveri körrel csavargások alatt párszor már jártam ilyen moslék-kifőzdékben, az ottani koszt enyhén szólva katasztrofális. Méregdrága hamburgerek, amik úgy néznek ki, mint amit a náci ziombik megpróbáltak megenni, de inkább visszaöklendezték... Csontszáraz zsömlék, félig nyers húsok, összeaszott zöldségek, hányadékra emlékeztető szószok... De legalább kicsik az adagok. 
Maga a hamburger-formátum nem lenne rossz, csak a megvalósítást cseszik el. Szökőévente egyszer én is csinálok, friss alapanyagokból, az érdekes módon jól néz ki, és finom is. Ahogy a piacos hambik is köröket vernek a gyorséttermi hulladékokra: hatalmas zsömlék, friss zöldségek, jó minőségű húspogácsák, normális szószok.  

Piák...
Borissza nép a magyar, de a borok rettenetesen bántják a gyomrom. Nem hánytatnak, vagy fosatnak, szimplán csak olyan savat csinálnak, mint a rohadt élet.
A söröket, meg a rövideket viszont úgy tudom magamba burigatni, mint sivatagi utazók a vizet. :-D 
Lehet szó vodkáról, vagy házi kerítésszaggató pálinkákról, amitől mások percekig rángatóznak, meg minden bajuk van, nálam gond nélkül lemegy. 
A kedvenc...fogjuk rá, "koktélom" pedig nagy valószínűséggel elég undorítóan hangzik mások számára: málnaszörp, meg vodka rétegezve, pár csepp tabascoval megtámogatva. (Majd nyáron a Cuba Librét is kipróbálom, de ezekhez a mostani, borongósabb, hidegebb időkhöz a vodka jobban passzol). 
 
Füstölnivaló...
A mentolos cigit mindenki utálja. Az egyik ismerősöm is csak azért vett mindig mentolosat, hogy mások ne kéregessenek tőle. 
Én viszont kamaszként, amikor még "analógot" szívtam, imádtam a mentolos bagót, és most az elektromosban is inkább mentolos likvideket használok.

Reci II. Reciprokemberség nyelvi tekintetben

Egy kis adalék az előző poszthoz...

A nyelvekkel kapcsolatban is eléggé fordítva vagyok bekötve... 

Hiába, no! Ott tanultam meg járni, ahol mások négykézlábra ereszkedtek (kocsmában), szóval a reciprokemberség már a kezdetek óta megvan. :-D

Vannak bizonyos nyelvek, amiket mindenki imád.
Ott az angol, a világnyelv, informatika, játékok, filmek, zenék, trendek, minden az angolt használja, és különben is, a jó qrva anyját annak, aki nem tanult meg angolul! 
Vagy a francia, a szerelem nyelve! Az olasszal, meg a spanyollal együtt! Két jó dolog jött az olaszoktól: a pizza, meg a fasi...őőő...semmi, nem szóltam. :-D 
Az animés-Jrockos-Kpopos ázsiai dolgok szintén elég menőnek számítanak... 
Nekem viszont pont ezektől a mindenki által körbecsókolt, divatos nyelvektől van hányingerem. Részben a hangzás, részben pedig a kulturális sztereotípiák miatt. 

Bezzeg azok a nyelvek, amikkel másokat a világból ki lehet kergetni...! 
Az osztrák határ közelsége miatt már óvodában kezdték a németet tanítani, nekem nem volt ellenemre. 
Suliban is egész jól ment... A tudásom messze volt a tökéletestől, és a tanítás is elég felületes volt (még azt a tipikus német hangsúlyozást sem nagyon tanították, kb. magyar fonetikával ejtettük ki a német mondatokat), de a többiekhez képest egy kicsit fogékonyabb voltam rá.
Részben a hangzás, részben a kulturális sztereotípiák miatt, hehe. :-D 
A történelmet is imádtam, a sötétebb muzsikákat is szerettem, érzéketlen szörnyeteg is voltam (és vagyok a mai napig), szóval nem csoda, hogy tetszett a német nyelv, miközben másnak égnek áll tőle a szőr a hátán. :-D
De egy másik, szintén közutálatnak örvendő nyelvvel sem volt gondom, amikor rácsúsztam bizonyos vicces zenékre. Persze, én is csodálkozok azon, hogy ezen a nyelven képesek emberek kommunikálni, de nekem nem ment szét a hangzásától a fejem, mint a legtöbb embernek. Sőt, néhány egyszerűbb szöveget meg is tudtam tanulni. 
Ugyan ez nem konkrét nyelvtanulás volt, mint a suliban a német, itt inkább csak a hülyeség ragadt rám, viszont az tény, hogy erre fogékonyabb voltam, mint az angolra, pedig azzal is találkoztam már elégszer filmeken-zenéken, egyebeken keresztül.