A rémálom visszatért...

Kedvenc zaklató véglényem megint nem vette be a gyógyszerét.
De az is lehet, hogy bevette, csak épp víz helyett pálinkával.

Csinál ilyeneket... Havonta-kéthavonta megjelenik, szívja a vérem, fontoskodik, pattog, creepeskedik, aztán megunja, és lelép. Amikor pedig már kezdem elhinni, hogy végre megszabadultam tőle, megint előkerül.  
Jobb esetben csak a baromságait spameli, rosszabb esetben jönnek a gusztustalanabb dolgok is.

Szerencsére most még csak spamelt, a szerelmi vallomásokra még nem zendített rá a nyomorult...
Olyan nótákat, amiktől gyerekkorom óta a hányinger kerülget. 
Semmi probléma nincs az adott zenekarral, csak szimplán nem bírja a gyomrom a zenéjüket. 
...Meg a kvázi celeb-státuszukat. Az énekesváltás körüli drámákat, meg a másik zenekar dobosával összeházasodós bulvárt... Pfejj... Suszter maradjon a kaptafánál! A zenész zenéljen, ne celebkedjen! Hivatkozhatnak magukra akármekkora metálzenekarként, ha ennyit celebkednek, akkor számomra nem lesznek sokkal keményebbek egy Krisz Rudinál. Sőt... Krisz Rudinak legalább volt EGY jó zenéje. A Dalnokok Ligájában olyan kraftwerkes muzsikát nyomott, hogy csoda, hogy még nem avatták Németország díszpolgárává a srácot. :-D A Ringyó-rockot is ő nyomta ugyanebben a műsorban, nem? Akkor KÉT jó zenéje is volt. :-D 

Ja, meg valami filmet is erőltetett a zaklató, asszem', talán egy Johnny Cash-es életrajzi kutyafülét. 
Amire szintén nem vagyok rászorulva. A Cash-t csak a zsebemben szeretem, és az életrajzi filmekért sem vagyok oda, nem kultiválom az ilyen celebeket fetisizálós cuccokat. 

De van valami, amit még a celebeknél is jobban rühellek: a parancsolgatás.
Ugyan a balliberálisok szemszögéből fasisztoidnak számítanék, melóban is szeretem, ha a főnök kiadja a munkát ("ich brauche Regeln und Befehle..." -hogy egy klasszikust idézzek), kapcsolatra alkalmasként pedig valószínűleg lennének enyhébb szubmisszív hajlamaim is, de...
Az, hogy a Kutya évében születtem, nem jelenti azt, hogy bárkit elfogadok gazdámnak. 
Egy sehonnai, bitang, jött-ment, szellemi fogyatékos semmirekellő ne akarja már parancsba adni, hogy mit hallgassak, meg milyen filmet nézzek! Majd én eldöntöm, hogy mit hallgassak, meg mit nézzek, a rohadt életbe, nem kell az arcomba mászni! 
Az alapvető szabályokkal (nem ölünk embert!, nem kakilunk a szoba közepére!), meg bizonyos hierarchiákkal (a főnök kiadja a munkát, a beosztott elvégzi) nincs gondom, szóval teljesen anarchista azért nem vagyok, de ezt a magánéletembe belenyomakodós-beleböfögős "majd én megmondom, milyen zenét hallgass, te rongy!" irányítós tapló viselkedést marhára nem tolerálom. 
Otthol parancsolgass az asszonyodnak, bolond gyerek! :-D  

A spammerek/floodolók pedig... 
Nagyjából olyan reputációjuk lehet a netikett szerint, mint a NAGYBETŰVEL KIABÁLÓS, FIGYELEMHIÁNYOS BUNKÓKNAK. :-D 
Talán még azon az égetnivaló, recskahuszár-keltető csetponthun is tiltották annó a floodolást (céltalan szófosást, az egész fal "elárasztását"). 
Az is csak addig volt jó hely, ameddig volt történelem szobájuk... Amit még miattunk töröltek. :-D 
Volt ott egy pár. Talán jártak, vagy csak nagyon jó barátok voltak, már nem tudom... Velük találtam meg a közös hangot, még kamaszként, a szélsőségesebb korszakomban, aztán csacsogtunk, hülyéskedtünk, zenékből idézgettünk, mit tudom én... Csak hát... Túl szélsőségesek voltunk, az üzemeltetők meg úgy törték le a szarvunkat, hogy törölték a francba az egész szobát. 
Mára meg mi lett az oldalból? Még be se köszönsz, csak oldalt kijelzi, hogy benn vagy a szobában, de már rád száll vagy nyolc exhibicionista barom a dickpic-eivel (önarcképekkel?). 
Ez a lökött zaklató is mehetne inkább oda, a többi bolond közé, legalább addig sem engem boldogítana...

Ha már netikett...
Az, hogy valaki jelen van ezen a k*rva interneten bármilyen formában, nem jelenti azt, hogy az adott ember egy kicseszett játékbaba, vagy rabszolga, aki úgy ugrál, ahogy a néző fütyül. 
Persze, ilyenek is akadnak... "Influencerek", meg net-celebek, akik némi aprópénzért, meg figyelemért még a pej paripa pikuláját is bevennék, gurgulázva, tövig... 
Sajnálattal kell közölnöm, de én nem ilyen vagyok. Nálam az internet a szabadság terepe, nem a szolgaságé. 
Bár hasztalan tépem a számat... A kedves zaklató (hogy rohadna meg a neve napján!) a sokadik lekoptatás után sem képes felfogni, hogy illene megtanulni tiszteletben tartani a másik ember határait. Nyomakodik, erőszakoskodik, tukmálja rám magát, mint valami csorgó nyálú perverz véglény... 
És még ő akar "barátkozni", meg "ismerkedni". Hát... Nekem a "barátság" ezen formája eléggé csikatilós... 

Ja, és ez az elmeháborodott volt az, aki még nyáron, vagy mikor értetlenkedett a szövegek miatt, utána meg elsírta magát, hogy mennyire a lelki társa vagyok, aztán meg Rumblin kötekedett, hogy miért nem vagyok empatikusabb... Borderline személyiségzavar, te vagy az? 
Bár mindkettőnk anyanyelve a magyar, nem beszélünk egy nyelvet. Egy kukkot nem értett a magyar szövegekből, amiket kimondattam a géppel, értetlenkedett, azt sem tudta, merre van arccal, de azért "lelki társak".
Hát az édesanyád, az a hernyótalpas hogy van?!
Jó, magyarul azóta sem tanult meg, a sokadik leállítós-lekoptatós üzenet után sem fogta fel, hogy ideje lenne odébb állni... 
Akkor most ki is az érzéketlen pszichopata, aki nem elég empatikus, nem veszi figyelembe mások érzéseit? Én ugorjak az első szavára, de ő huszadszorra sem fogja fel, hogy nem kérek belőle? 
Mint a szektások a Brian életében, akik "menjünk mind a p*csába!"-felkiáltással koslattak tovább a fickó után, aki elküldte őket a p*csába. 

Tiltani -vagyis a Hópihetube esetében inkább "elrejteni"- nem fogom, mert hiszek a szólásszabadságban, meg hadd pörgesse az algoritmust, ha ennyire ostoba... 
Viszont azért egy kicsit fáj, hogy a válogatott szellemi fogyatékosságaival, meg mentális problémáival nem egy szakembert keres meg, hanem random nőkre mászik rá... 
Ha már anyáztam egyet az előbb... Nincs ennek anyja, akin lóghat? Ezek szerint talán mégis igaz volt, az a "halott anyás" dolog, amivel Rumblin ironizált? (Igen, ez is ő volt, a saját anyja halálával poénkodott a kis drága, hogy a medve inna rá vizet! Mondom én, hogy kiskorában komp akart lenni a srác, de nem komp_lett...). Akkor ott a többi rokon, meg a barátok, közelebbi ismerősök. A rokonok lemondtak róla, barátai meg nincsenek? Akkor két lehetősége van: önállósítja magát, hozzászokik az egyedülléthez, megtanulja a szabadságot látni a magányban a sötétség helyett, vagy pedig magába néz, elgondolkodik, és megpróbál változtatni a viselkedésén, hogy ne legyen egy undorkeltő, erőszakos creep, akitől égnek áll az emberek hátán a szőr.