A nyelvekkel kapcsolatban is eléggé fordítva vagyok bekötve...
Hiába, no! Ott tanultam meg járni, ahol mások négykézlábra ereszkedtek (kocsmában), szóval a reciprokemberség már a kezdetek óta megvan. :-D
Vannak bizonyos nyelvek, amiket mindenki imád.
Ott az angol, a világnyelv, informatika, játékok, filmek, zenék, trendek, minden az angolt használja, és különben is, a jó qrva anyját annak, aki nem tanult meg angolul!
Vagy a francia, a szerelem nyelve! Az olasszal, meg a spanyollal együtt! Két jó dolog jött az olaszoktól: a pizza, meg a fasi...őőő...semmi, nem szóltam. :-D
Az animés-Jrockos-Kpopos ázsiai dolgok szintén elég menőnek számítanak...
Nekem viszont pont ezektől a mindenki által körbecsókolt, divatos nyelvektől van hányingerem. Részben a hangzás, részben pedig a kulturális sztereotípiák miatt.
Bezzeg azok a nyelvek, amikkel másokat a világból ki lehet kergetni...!
Az osztrák határ közelsége miatt már óvodában kezdték a németet tanítani, nekem nem volt ellenemre.
Suliban is egész jól ment... A tudásom messze volt a tökéletestől, és a tanítás is elég felületes volt (még azt a tipikus német hangsúlyozást sem nagyon tanították, kb. magyar fonetikával ejtettük ki a német mondatokat), de a többiekhez képest egy kicsit fogékonyabb voltam rá.
Részben a hangzás, részben a kulturális sztereotípiák miatt, hehe. :-D
A történelmet is imádtam, a sötétebb muzsikákat is szerettem, érzéketlen szörnyeteg is voltam (és vagyok a mai napig), szóval nem csoda, hogy tetszett a német nyelv, miközben másnak égnek áll tőle a szőr a hátán. :-D
De egy másik, szintén közutálatnak örvendő nyelvvel sem volt gondom, amikor rácsúsztam bizonyos vicces zenékre. Persze, én is csodálkozok azon, hogy ezen a nyelven képesek emberek kommunikálni, de nekem nem ment szét a hangzásától a fejem, mint a legtöbb embernek. Sőt, néhány egyszerűbb szöveget meg is tudtam tanulni.
Ugyan ez nem konkrét nyelvtanulás volt, mint a suliban a német, itt inkább csak a hülyeség ragadt rám, viszont az tény, hogy erre fogékonyabb voltam, mint az angolra, pedig azzal is találkoztam már elégszer filmeken-zenéken, egyebeken keresztül.
Vannak bizonyos nyelvek, amiket mindenki imád.
Ott az angol, a világnyelv, informatika, játékok, filmek, zenék, trendek, minden az angolt használja, és különben is, a jó qrva anyját annak, aki nem tanult meg angolul!
Vagy a francia, a szerelem nyelve! Az olasszal, meg a spanyollal együtt! Két jó dolog jött az olaszoktól: a pizza, meg a fasi...őőő...semmi, nem szóltam. :-D
Az animés-Jrockos-Kpopos ázsiai dolgok szintén elég menőnek számítanak...
Nekem viszont pont ezektől a mindenki által körbecsókolt, divatos nyelvektől van hányingerem. Részben a hangzás, részben pedig a kulturális sztereotípiák miatt.
Bezzeg azok a nyelvek, amikkel másokat a világból ki lehet kergetni...!
Az osztrák határ közelsége miatt már óvodában kezdték a németet tanítani, nekem nem volt ellenemre.
Suliban is egész jól ment... A tudásom messze volt a tökéletestől, és a tanítás is elég felületes volt (még azt a tipikus német hangsúlyozást sem nagyon tanították, kb. magyar fonetikával ejtettük ki a német mondatokat), de a többiekhez képest egy kicsit fogékonyabb voltam rá.
Részben a hangzás, részben a kulturális sztereotípiák miatt, hehe. :-D
A történelmet is imádtam, a sötétebb muzsikákat is szerettem, érzéketlen szörnyeteg is voltam (és vagyok a mai napig), szóval nem csoda, hogy tetszett a német nyelv, miközben másnak égnek áll tőle a szőr a hátán. :-D
De egy másik, szintén közutálatnak örvendő nyelvvel sem volt gondom, amikor rácsúsztam bizonyos vicces zenékre. Persze, én is csodálkozok azon, hogy ezen a nyelven képesek emberek kommunikálni, de nekem nem ment szét a hangzásától a fejem, mint a legtöbb embernek. Sőt, néhány egyszerűbb szöveget meg is tudtam tanulni.
Ugyan ez nem konkrét nyelvtanulás volt, mint a suliban a német, itt inkább csak a hülyeség ragadt rám, viszont az tény, hogy erre fogékonyabb voltam, mint az angolra, pedig azzal is találkoztam már elégszer filmeken-zenéken, egyebeken keresztül.
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése