Reci V. Zenei szekták sem kellenek

 ...Avagy a "rocker-vádak" margójára.

Amúgy nehéz terep ez a vádaskodás... Jó lenne tudni, hogy mit értünk "rocker" alatt... A zenét, vagy az attitűdöt? Ha régen is csak pár bandát hallgattam, de ők sem a klasszikus rock-vonalat vitték, ma pedig szinte már alig hallgatok gitárközpontú zenéket, viszont bagózok, néha iszok is, és sz@rok a világra, akkor mi vagyok? :-D 

Lehettem tíz-tizenkettő, amikor elkezdtem gitárközpontú muzsikákat hallgatni... Először még csak hazaiakat, mert még annyira sem tudtam angolul, mint most, és eleinte még netem se volt, hogy a szövegeket fordítgassam.
Később bejött néhány rokon(vagy rock-on)műfaj, meg kicsit eltérőbbek is, egyre több külföldi projekt... Mert hiába tudják a hazai bandák úgy-ahogy lefogni az akkordokat, a szövegírást még gyakorolniuk kell.
A marhanagy rockerségben, meg a "rocker-diszkós háborúban" csak az elején hittem, a szektás mentalitást szerencsére sikerült hamar kinőnöm.
Persze, később, a sabis korszakomban poénból "csatametálosként" hivatkoztam magamra, de komoly szektás elköteleződés itt sem volt. Simán megszakítottam az alternatív töritanár Jocke ordibálását néha egy kis DBS-sel, Sturm Caféval, vagy DAK-s indulókkal is, ha ahhoz volt kedvem. 

Műfajok mellett soha nem tudtam elköteleződni, inkább konkrét előadókat hallgattam. Nem voltam oda mindenért, amibe' gitár van, kicseszett válogatós voltam.
Az Eddát, meg a Lordot szerettem, de egy ACDC-t már nem bírtam meghallgatni. 
A német Macbeth is sokat pörgött (több banda is használja ezt a nevet, de én konkrétan a Gotteskrieger-es Macbeth-re gondoltam), de Metallicát soha nem hallgattam. 
A Sabatont imádtam, a Powerwolf is jó dolog volt, de Maidenen nem éltem. 
A Rammstein, meg az Ost+Front alap volt, meg a régebbi Raubtier-albumok, az Eisbrecherből viszont már nem kértem. 
A Nevergreen néha jól tudott esni, a Nightwish-től viszont hányingerem volt.
Elektronikus zene dettó... Sturm Café, DBS, Laibach, Sado Sato, Nachtmahr, néha egy kis HBKN, meg XS Project... Front Line Assembly, Front 242, Nitzer Ebb, meg hasonló nagy nevek viszont nem voltak, nem kívántam őket.

Az utóbbi néhány évben meg már annyi gitáros muzsikát (rockot, metált, punkot, NDH-t, egyebeket) sem hallgatok, mint régen. 
Találtam más műfajú zenéket, amiknél a szövegben több rock'n'roll van, mint az egész istenverte rock-mozgalom összes műfajában együttvéve. 

Sajnálom... Bocs, b@zmeg, hogy nem lehetek az a sablon-rocker, akit a valóságról lehasadt, beteges, skizofrén, hülye fejedben elképzeltél. Elnézést kérek azért, hogy a saját életem élem, nem pedig azt a programozott fost, amit a fejedben futtatsz. Bocsi, hogy harminc éves vén szamárként már el tudom dönteni, hogy mit hallgassak. Bocsánat, hogy már majdnem húsz kicseszett éve kinőttem abból, hogy ki a rocker, meg ki a diszkós, és sz@rok bele ebbe az egész szektás idiótaságba. 
A vádjaidat, meg a táv-diagnosztikádat pedig csomagold össze, és dugd fel oda, ahová soha nem süt be a nap! :-D