Gondolatok a szellemvilágról

Bár egy-két babonát tartok, de csak szokásokként, nincs mögötte komoly hit. Szilveszteri virslis-lencsés dolgok, áthaladó fekete macskánál három lépést vissza, szemem viszket - öröm ér (seggem viszket - aranyér!), kániszmergába lépni szerencse (ez néhányszor be is jött), egyszerre kimondott szavaknál lekopogás, hasonlók... 

Viszont a szkepticizmusom ellenére azért valamilyen szinten érdekel a misztikum. Mármint csak érdekességekként, mesékként, horrorsztorikként.
...Ahol sajnos akkora logikai buktatók vannak, mint a ház. 
Ott a szellemábécé, népies nevén OUIJA tábla. Az "idézők" valahogy mindig velük egy nyelvet beszélő, írástudó szellemeket/démonokat fognak ki. Valahogy az ilyen szeánszokon még a logika szerint arámiul beszélő, írni-olvasni nem tudó ősi démon is az őt megidéző hülyegyerekek nyelvén kommunikál, és még a latin betűket is ismeri. Az angol nemesek állítólagos szellemei is gond nélkül eldiskurálnak az őket megidéző magyar pór senkiháziakkal, akikkel a valóságban még akkor sem állnának szóba a társadalmi különbségek miatt, ha amúgy egy nyelvet beszélnének. 
Amúgy a szellemábécé teljesen fölösleges. Ha odaátról írni akarnának, simán írhatnának a füzeteinkbe, vagy használhatnák a számítógépeinket is. A művészek pedig a haláluk után is folytathatnák a festést, hiszen valahol mindig elől van egy füzet, egy rajzvászon, vagy valami elhagyatott épület fala... Viszont valamiért nem sok Leonardo-kép született a mester halála óta... 

Aztán ott a temető-mánia. A misztikus felfogás szerint a lélek halál után elhagyja a testet. A temetőben viszont csak a testek vannak. Persze, lehetnek olyan szellemek, akik épp a temető fölött sétálnak át, vagy megnézik a hozzátartozóik sírját, de valószínűleg több szellem jár a kocsmák környékére nosztalgiázni, meg a nudista strandra leskelődni, mint a temetőbe, ahol a csontokon kívül semmi érdekes nincs. A temető nem egy szellem-pláza, ez inkább az élőknek szól, hogy el tudják helyezni a rokonaik holttestét, meg oda tudjanak menni megemlékezni róluk. 

Elhagyatott, romos épületek dettó...
Ha a lélek kiszabadul a testből, bárhová elrepülhet. Nem kell költenie az utazásra, és még belépőt sem kell fizetnie. Ingyen mehet kiállításokra, koncertekre, nyaralni-telelni, amit épp megkíván. 
Miféle idióta szellem maradna egy romos, lerohadt épületben, mindenféle drogosok, köhécselő csövesek, meg patkányok között, ha süttethetné a hasát Hawaii-on is? 

Aztán... Ha akarom, átmegy a vastag téglafalon, ha akarom, kopácsol a másfél centis bútorlapokon.
Most akkor van fizikai teste a szellemnek, vagy nincs? Ha az ujja beleütközik a szekrényajtóba, és a lábával is tud trappolni a lépcsőn, mint a vadlovak, akkor a böszme vastag házfalakon hogy tud átsuhanni? Meg ugye az egyéb interakciók, képek lelökése a falról, könyvek dobálása, evőeszközök hajigálása, pogózás a csillárral... Hogy tudja egy ilyen mindenen "átfolyó", lukas markú szellem egyáltalán megfogni a könyveket, meg még leszórni őket a polcról?