NERpátia? Ismerős Arcosok Klubja?

Lesz egy NERpátia-koncert a megyében, egy fideszes ismerősöm erősen kínálgatta...
Néhány éve még úgy voltam vele, hogy szökőévente egyszer azért bele lehet hallgatni a dalaikba.
Viszont csak a régiekbe, mert valahol az Idők szava album környékén elkezdtek elindulni a lejtőn. Amit legutóbb hallottam tőlük, azon már szinte alig voltak kulturált, hazafias témák. A "madársz@ros gatya", meg a vidéki magyar embereken gúnyolódás viszont ment... A "naaagy hazafiaknak"... 
Meg ott volt a Petrás "rúzsos segges" témája is... 
Ez a tipikus "síri csend van, erre hirtelen egy széljobbos rázendít: RÚZSOS SEGGŰ BUBUK!"... Mintha nem véletlenül ragadna meg minden alkalmat, hogy a témával foglalkozhasson (a kis látens furcsafiú!).
Ember! Ha káromkodós-sz@ros-segges zenét akarok, akkor hallgatom a kedvenc disznó nótáimat, meg a saját AI-ökörségeimet... Nemzeti rocknál (meg úgy kb. bármilyen hazafias muzsikánál) viszont elvárok némi kulturáltságot. Tudom, ahogy a segg az emberi test része, úgy a csúnya szavak is részei a magyar nyelvnek, de... Aki észt osztani megy fel a színpadra, attól tényleg észt várok, nem legalja, alpári, kocsmai stílust. A hőbörgésével nagyjából egy szintre hozza magát a "madársz@ros falu bolondja" karakterrel, akin olyan jóízűen gúnyolódott, azzal a különbséggel, hogy ő nagyjából épelméjűként süllyed le erre a szintre. 
Szóval... Mai fejjel már a hátam közepére se kívánom a NERpátiát, hiába volt gyerekkoromban az egyik kedvenc bandám, és hiába próbáltam még később is kitartani mellettük, hogy hát "néha azért bele lehet hallgatni". Ma már egyáltalán nem kérek belőlük. 

A másik csodálatos brigád meg az Ismerős Arcok... 
Az ő zenéjüket régen sem szerettem, az énekes nyihogó hangjától a hideg futkosott a hátamon. 
Viszont nem sokat javított a renoméjukon, hogy teljesen letérdeltek a Fidesznek, hagyták, hogy kb. nemhivatalos Fidesz-himnusz legyen a Nélküledből (ami elvileg MINDEN magyarnak szólna, nem csak a narancskárosultaknak)...  
Persze, lett utána ilyen díj-olyan díj... De ezt a jelenséget már a Halló, halló! sorozat is parodizálta a "Kollaboráns Féreg Érdemrenddel". (Mindenki nyugodjon le a p*csába, nem szerencsétlen zenészeket akartam leférgezni, ez a megszállók segítéséért járó kitüntetés neve volt a sorozatban...). 
Az, hogy tetszik-e egy adott csapat zenéje, meg egyet tudok-e érteni velük, nem azon múlik, hogy milyen díjakat stréberkedtek ki maguknak. 

És nem balról támadok... 
Csak a képmutatásból van marhára elegem. A "magyarkodásból", miközben a drága vezérüknek mindenki fontos volt, csak épp a magyar nép nem. A Bibi, a Ficó, a  Simion, a kínai kommunisták... 
A r@sszista pózolás is ment... A vécépucoló kisebbséges beszólogatás, meg a Pócspöcs kazános jelenete, közben meg az összes Győzikét, Kis Grofót, meg a bánat tudja, kit a keblükre öleltek.
A "bocskoros románozás" (ugye, Petrás?), miközben a Viktátor a temetőrongáló románnal haverkodott... 
A szolgalelkűségből is elegem van. Avagy nesze neked pusztákon vágtató szilaj magyarok! Aztán harminc ezüstért bárki megtehet velünk bármit. Pénz beszél, kutya ugat, az udvari zenész meg játszik -és jó képet is vág hozzá. 
Meg ugye az a kocsmai stílus, amit már említettem... Az ilyen káromkodós-hőbörgős méltatlankodást a sarki bánatfelejtőben szokás előadni a hatodik fröccs után, nem a "királyi tévé" műsorán. Tudom, "őszinteség", meg minden... De még én is képes vagyok kulturáltabban kifejezni magam, pedig aztán az én szövegeimben is röpködnek a seggek... Igaz, rúzsosak még nem voltak... :-D