Gazemberség?

Volt szerencsém belelátni egy vitába... 
Vagyis inkább csak az egyik fél részéről volt vita, a másik arc inkább csak hisztizett. 

Adott egy csoport. 
Ők "nem foglalkoznak politikával, az egész családjukban nincs olyan!".
Ehhez képest mégis állandóan politizálnak, ráadásul azt is elég balfék módon csinálják.
A brigád egyik tagja elmondása szerint "magánemberként" coming outolt, hogy fideszes, de nem ám szűk családi-haveri körben... A nyilvánosság előtt kezdett el házalni a csoportja tagjaként a pártállásával. 
Másik két jó képességű csoporttag szintén beállt a kormánypárt mögé, bár ők nem ennyire nyíltan, ők csak a fideszes narratívákat kezdték el szajkózni. 
Egy másik tag egy baloldali politikust kezdett el úgy ajnározni, hogy Byron romantikus költészete ahhoz képest kutya füle volt. 
A csoport nekiment azoknak, akik számára fontos a magyar kultúra, a hagyományaink, a művészetünk, stb., de a csoport egyik tagja (az egyik Fidesz-narratívás) mindeközben nemzeti rockra csápolt, ráadásul többek közt egy olyan nótára, ami körül egy fideszes botrány is kialakult néhány éve.

A hatvanas éveiket taposó, karrierjüket a média ismeretére felépítő, tapasztalt öreg rókákként azért az ilyesmire illene odafigyelniük... Nemzeti rockban nincs olyan, hogy "ez csak egy dal". Ott már maga a műfaj is úgy át van itatva politikával, mint a hétrosseb... 

Na, a srác, aki a vitát elindította, ezt a Kállay-kettőst kritizálta. Nem fröcsögött, nem káromkodott, nem cirkuszolt, csak kifejezte, hogy undorodik ezektől az idenyalok-odanyalok megnyilvánulásoktól, az elkövetőket pedig gazembereknek nevezte.
Igaza volt. A Kállay-kettős, az idenyalok-odanyalok elég nagy gazemberség. A nemzeti pátosz kapcsán elindított "vádold meg ellenfeled azzal, amit te magad követsz el!" projekt szintén nem túl gerinces dolog.

Be is támadta a srácot egy hisztérikus elmebeteg, hogy hát ez itt mind hazugság... 
A vitaindító srác erre egyre konkrétabb példákat hozott. 
A hisztérika pedig elkezdett erőlködni, egyre hisztisebben kötekedni, személyeskedni, vádaskodni, vergődni... Elmondása szerint ezt az idenyalok-odanyalokot kritizáló srác ok nélkül fröcsögött, meg gyűlölködött. 
Ja, csak épp a "gyűlölködés" egy magyar viszonylatban visszafogottnak számító kritika volt, aminek az OKAI is fel lettek sorolva. 
Ja, és természetesen ez a nebáncsvirág is elkezdett "lejáratásról" delirálni (mint nálam múltkor az a bolondgyerek)... A gond csak az, hogy a vitaindítónak nem kellett senkit lejáratnia, a csoport ugyanis saját magát járatta le. Nem a srác tette ki a kirakatba a pártállását, nem a srác nyalt körbe minden pártot, nem a srác volt egyik héten magyarellenes, másik héten meg "turbó-szittya" turul-lovag... 

A kognitív disszonancia viszont nagyot tud ütni...
A hisztérika egész idáig abban a hitben élt, hogy a csoport a benne lévő emberekkel együtt tökéletes, egy deka rossz tulajdonsága nincs, nem hibázik, nem téved, nem csinál gazemberségeket... 
Erre nesze! A feddhetetlen jellemű hősök valójában gazemberek, akiknek talán soha nem voltak elveik, de azért mindenhova benyalnak-becsókolnak. Olyanok, mint a rossz prostik, akik minden egyes kuncsafttal elhitetik, hogy az ő répája a legkeményebb, csak a végén csörögjön a kassza!
Még szép, hogy ezek után elkezdett hisztizni a kis naiv... Személyes sértésnek venni a "hőseit" ért kritikát. 
Mindegy... Ha van egy kis esze, akkor talán elgondolkodik, rájön, hogy nem sok értelme volt ilyen apróságokon vergődni. 

Tudom, csoporton belül az emberek lehetnek sokfélék...
Vagy nem, de az biztos!
Az iskolaköpeny sem azért volt annó, mert kivétel nélkül minden iskolaigazgató egyenruhafétises perverz lett volna, hanem azért, hogy a társadalmi különbségeket elfedje. Hasonlóképp működnek a csoportok is: egy mindenkiért, mindenki egyért. Aki nem hajlandó nagyjából együtt haladni a csoporttal, az nem való az adott csoportba. És természetesen a csoportnak is felelősséget kell vállalnia -legalább minimálisan- a tagokért. Amelyik csoportban egy-két-há-sok tag csinálhat gazemberségeket, az gazember az egész csoport.
Talán a Cesar Millan szokta mutogatni a kutyás "csoportterápiákat": a problémás állatot berakják egy összeszokott falkába, ahol a többi kutya lenyugtatja, megneveli, helyre rakja a mentálisan kissé eltévelyedett jövevényt. Ha balhézni kezd, odamegy egy dominánsabb jószág, és "rászól", hogy talán nem kéne teljesen idiótának lenni. Kár, hogy nem vagyunk kutyák...