Itt mindenki humortalan pszichopata?

Egy Copycon-dalnál is megcsillant az értelem...

A srác régebben jobban elengedte magát, az utóbbi néhány évben inkább komolyabb muzsikákat csinált...
Meg egy humorosabbat is, amiben a Szabadság-szobor kezében lévő levél körül kulminálnak az események. Régen már volt egy hasonló sémára épülő dala Mona Lisa mosolygásának okairól... 

Na, valami okos elkezdett hepciáskodni, hogy mennyire igénytelen, primitív, gyerekdal-szintű fos ez a zene...
Hááát... Nem tudom, hogy ez a kommentelő milyen gettós környéken nőtt fel, de én még életemben nem hallottam "420-as" gyerekdalt... Na, jó, a Bújj, bújj, zöldágban ott volt az a "zöld levelecske"... :-D 
De most viccen kívül... Egyre gyakrabban jönnek szembe olyan kommentek, amikben az alany olyan görcsösen keresi a világmegváltó gondolatokat POÉNNÓTÁKBAN, mintha az élete múlna rajta. Rá van izgulva az "értelemre", mert a saját fejébe nem sok jutott belőle.
És ez már nem is vámpírkodás, mert nem magába szívni akarja az értelmet... Hiszen akkor nem vicces zenéknél cirkuszolna, hanem direkt olyan tartalmakat keresne, ahol megtalálja az "értelmet". 
Ez inkább csak közönséges kötekedés, random emberek számon kérése, hogy hát "hogy mernek ezek a büdös genyák itten mulatni, meg poénkodni, ha nekem közben sz@r az egész életem?!". 

Ugyanez volt Gyakorin annál a punk szabadságot nem értő, karót mélytorkozó hapcibenőnél, meg a "mé' szól minden számod a kefélésről?" Mátékánál is... 
Senki nem ért semmit, a szájuk mégis akkora, mint a bécsi kapu...