Halálkufárok

Van egy banda...
A kezdetekkor ők voltak az üde színfolt, a vérfrissítés, a fejlődés... 
...Most meg olyan jellegtelen albumot tettek le az asztalra, hogy a dalcímek sincsenek meg, pedig tegnap hallgattam. 
Na, jó, talán nem lett teljesen jellegtelen... Egy dal tetszett, egy másikon pedig felcsesztem magam. 
Volt néhány éve egy nyálgép. A lőtéri kutya nem ismerte a bandájukat, ameddig az énekes el nem kezdett szó szerint az apja halálával haknizni. Konkrétan "slágert" írtak az öreg megmurdeléséből. A karmának viszont nem tetszett a halálkufárkodás, úgyhogy hamar átküldte a hullarabló cicafiút is a faterhoz a túlvilágra.
Na, valami hasonlót érzek itt is, csak az anyuka halálával. Az énekes-szövegíró itt is a gyásszal, meg a szülő halálával házal, kirakja a kirakatba, egy albumra, pénzzé teszi. Kiárusít egy ilyen személyes, intim, családi ügyet. 
Persze, gyászfeldolgozás, úgy néz szembe a démonaival, ahogy akar, meg művészi szabadság, meg minden... Arról ír, amiről akar... De az én értékrendem szerint ez akkor is gáz. Gáz volt a halott apja hátán felkapaszkodó b*zikánál is, és gáz nála is. 

De nem csak szövegileg lett kifogásolható a cucc...
Úgy vannak oda nem illő témák belerakva a dalokba, mintha oda lennének fosva. Rendesen zavarták a fülemet ezek a disszonáns "odafosások". 
Ha még fel lenne vezetve, össze lenne kötve a dal többi részével, vagy lenne valami hangulatfokozós rész, hogy "figyeljetek, most jön a kiállás/szóló/egyéb instrumentális futam!"... De nem. Semmi... Csak derült égből kakofónia, bumm!, beleb@szva a dalok közepébe. 
A csattogós lepkét tologattam, mikor ők már zenéltek, erre nesze! Kiadnak a kezükből egy ilyen összecsapott selejtmunkát... Az Ossianon nevelkedett buta proliknak jó lesz a sz@r is... -.-'

És akkor még el vannak telve magukkal, hogy milyen jól szól az új album... 
Nagyon... -.-' Mihez képest? Anyám forró bablevest megjárt Voga-Turnovszky-kazettájához képest talán... A banda régebbi anyagaihoz képest viszont hatalmas visszaesés. Inkább kisszéket csináltak volna!