A magyarok istenétől a madársz@ros gatyáig

Gyerekként imádtam a Kárpátiát, az RAC-s korszakom konkrétan velük kezdődött.
Gyakorin szidják őket, mert túl egyszerűek a zenei alapjaik, és sokak számára Petrás hangja is elég erotikus (b@ssza a fülüket)... Viszont a feldolgozásokat nemigen lehet bonyolítani. Ha egy bakadal túl egyszerű, az nem a Kárpátia sara, hanem a bakáké. 
Petrás hangjával pedig semmi probléma nincs, klasszikus mély férfihang. Nekem még kifejezetten tetszik is a fickó hangja. 
Gyakran röpködnek mindenféle "hungarista"-, meg "náczi"-vádak is, de a Kárpátiának csak annyi köze van a hungarizmushoz, hogy Szálasi is magyar volt, meg ők is magyarok. A náczizmustól meg nettó messze vannak... Lásd: Piszkos Fred. Miféle "náczi banda" támaszkodna egy olyan pengével keresztelt író munkásságára, mint Rejtő Jenő?! Aztán volt egy Parázsló Hamvak-feldolgozásuk is... A Parázslónak meg egy Simon és Garfunkel-feldolgozása. Simonék pedig nem véletlenül voltak Simonék...
A Kárpátia össze-vissza kente magát olyan "orrnehéz" szerzőkkel, akiket egy valamire való nemzetiszocialista úgy elkerülne, mint a Maginot-vonalat. 
És a "kifordítva mindenki rózsaszín" Akelásokkal sem barátkoznának annyira, ha "csúnya-gonosz-rasszista-fasiszta-náczista-trappisták" lennének. 

Bár már rég nem követem a munkásságukat, azt azért elismerem, hogy régebben náluk legalább volt mondanivaló a dalokban. Magyarországon ugyanis nem csak a pop-, de a rockzenében is hiánycikk a mondanivaló. Csak süketelnek, köpködik ki magukból a jelentés nélküli szavakat, és játsszák a romantikus költőt, de közben full üresek a dalaik. 
A Kárpátiánál, meg az összes többi nemzeti rock/RAC-bandánál legalább volt mondanivaló. Egysíkú mondanivaló volt, de legalább mondanivaló.
Tudom, suszter maradjon a kaptafánál, a zenész zenéljen, ne politizáljon...! A gond csak az, hogy Magyarországon valamiért nem nagyon vannak olyan szövegek, amikben politikai tartalom nélkül is lenne mondanivaló. 

Mostanában dobált föl a Cenzortube új Kárpátia-dalokat... 
Bár ne tette volna! 
A népdal- és bakanóta-feldolgozásokat, meg az egyéb hazafias dalokat felváltották a szövegileg valóban harmatgyenge cuccok. meg a sok komolytalanság (Fogda-dal, Kerge birka).
A Kerge birka... Eddig viszonylag kulturált mederben folyt a szövegírás... Egy az isten, egy a nemzet, Bánatvirág, Tábori posta, Neveket akarok hallani, Felvidéki táj, A világtól elzárva, Abból a fából... Azért régen még volt itt kultúra... Erre nesze! Becsesznek ide ilyen "madársz@ros gatyás" falu bolondja-nótát. 
Persze, a falvak bolondjai is a magyarság részei, de... Nagyon érződik, hogy már kezdenek kiöregedni, és már nem tudnak olyan igényes dalokat csinálni, mint régebben. Sokak szerint a régi cuccaik is igénytelenek voltak, viszont én tényleg ismertem a régi anyagaikat, mert gyerekként rongyosra hallgattam őket, szóval van némi rálátásom... ENNYIRE azért nem voltak igénytelenek azok a régi zenék. 
Jövőre mi lesz, közös "mindenevő (inkább mindenivó)-dal" Bartos mösterrel? 
Persze... Régebben is voltak lazább hangvételű cuccaik, Három bika, Nyakas a parasztgazda, Pálinka... De ennyire mocskos (sz@ros) irányba azért még nem mentek el.
Ja, és bottal hadonászó bolond nem csak magyar lehet... Láttam már épp elég híradást husángokkal, lécdarabokkal, szerszámnyéllel, és egyéb kezük ügyébe akadó tárgyakkal verekedő, hiperpigmentált előemberekről...