A berregő veréb kifogyott, csak omegafarkast tudok adni

Van az a klasszikus áldozat-hibáztatás erőszaktevőéknél, hogy a csaj "küldte a jeleket, flörtölt, kihívóan öltözködött, meg amúgy is könnyűvérű volt". 
Na, ezek a marha nagy "jelek", meg "flörtölések" általában úgy szoktak kinézni, hogy próbáltak intelligensebben válaszolni az elkövetőnek, nem csípőből bunkózni vele. Bármennyire is idegesítette őket a fickó nyomulása, próbáltak higgadtak maradni, és nem nyíltan elküldeni az anyjába a zaklatót. 
"Könnyűvérűség" dettó: mással sem voltak bunkók. 
A "kihívó öltözködés" pedig... Hát... Majd teljes lovagi páncélzatban mászkálunk a nyári negyven fokban, meg hegyéje vesszük még az öregapánk bazivastag pufajkáját is, nem? 

Na, én viszont emeltem a tétet...
Nem elég, hogy tizenöt centi hátránnyal születtem, meg nem küldöm el nyíltan melegebb éghajlatra a zaklatómat, inkább csak finoman hárítok (nem kellek én oda anyázni, szidja ő az anyját eleget, amikor a halálával poénkodik a beteg állatja), mindezek mellett még a poénjaim is eléggé mocskosak. 
Tehát amellett, hogy "küldöm a jeleket", még "a verebem is berreg". 
Igen ám, csak épp azt felejti el ez a lábon kihordott mentális káosz, hogy azok a poénok CSAK POÉNOK, a "verebem (vélt) berregéséhez" meg semmi köze, ugyanis k*rvára magánügy. 

Lenne olyan szintje a barátságnak, ahol akár ilyen témák is szóba kerülhetnének, előző kalandok kibeszélése, ki melyik karaktert kapná el adott filmekből/sorozatokból, ki milyen extrém agyamentségekkel találkozott felnőttoldalakon, mit tudom én... 
De ezek elég belsős témák, az ember nem szívesen csacsog ilyenekről akárkivel. 
Olyanokkal meg főleg nem, akiknél az intellektuális hiányosságok az alapvető kommunikációt is ellehetetlenítik (magyarul olyan ostobák, hogy még az időjárásról sem lehetne velük pár mondatban elpletyózgatni).  Meg, mondom, kell egy bizonyos szintű baráti kapcsolat is. Egy random vadidegen arcnak még akkor se teregetném ki a magánéletem, ha amúgy nincsenek különösebb mentális/intellektuális problémái.

Egy kis adalék, bár rohadtul nem akarom erről tépni a számat, ugyanis ez alapvetően nem nagyon tartozna senkire...
Meglepő lehet, de a Fütyierdőt, és a Csecs-hegyeket a lovak helyett bőrruhás szajhákkal vontatott, here-kerekű szekerén átszelő, Szopandusz császár udvarában fehér lekvárt majszoló, mosdatlan szájú állat Farkasotok valójában pont olyan aszexuális, mint a "rendes" farkasok, a négylábúak, amikor épp nem jutott nekik alfa rang, úgyhogy nem kattognak a szaporodáson, kisebb gondjuk is nagyobb annál. 
-Egyrészt az önkritika szikrája azért még pislákol bennem, tudom, hogy hanyas a kabát (akár szó szerint is), meg hol a helyem. Tudom, hogy a lef0sott kilométerkő hozzám képest Miss Universe, éppen ezért nem kergetek hamis ábrándokat, nem várom a szőke herceget.
-Másrészt meg nincs Stockholm-szindrómám, nem tudok ráindulni azokra, akik harminc éven keresztül folyamatosan bántottak. És nem csak az egyéni traumáim miatt van tele a hócipőm az emberekkel. Ezek olyanok, mint az egymást már az anyaméhben felzabáló hiénák, ezek még egymással is szemétkednek, meg a sz@rt kavarják folyamatosan.
-Harmadrészt pedig... A külsejük nem tetszik, belül meg üresek.
A legtöbb férfinak túlzottan feminin arca van. Egyesek megpróbálnak szakállat, sörhasat, meg macsónak tűnni akaró, de valójában inkább csak pitiáner bűnözői jellemet növeszteni, de az én szememben az ilyenek nem férfiállatok lesznek, hanem csak Koncsiták sörhassal.
A belső értékeikkel még lehetnének szimpatikusak, hiszen az ember jobb esetben több is lehet a múlandó fiatalságánál, meg a bárgyú arcánál... Példának okáért ott az egyik "tanítómesterem". Öreg, mint az országút, krumpliorrú, fogatlan...  Mint "férfi", egyáltalán nem vonz, de a humorával kb. az életemet mentette meg, amikor egy rosszabb időszakomban ráakadtam.
Viszont nem minden ember ilyen. A többség sajnos nem bővelkedik belső értékekben. 
Nem vagyok hegyi remete, az emberek között élek, látom, milyenek, meg miket művelnek.

Szóval... Fizikai képtelenség lenne rágerjedni azokra, akikhez sem testileg, sem pedig érzelmileg nem tudok kapcsolódni.