Reci I. Nem különcködök. Különc vagyok.

Az csak egy dolog, hogy nem szeretem a nagyon populáris zenét. 
Nem én vagyok az egyetlen "punk" a világon -és itt a "punk"-témával nem a műfajra, hanem a lázadásra gondoltam.
Viszont még azoknál a bandáknál/előadóknál sem mindig szeretem a populárisabb dalokat, akiktől amúgy más nótákat orrvérzésig tudnék bömböltetni.
Kiváló példa erre a Rammstein Du hastja. Mindenki más imádja, mindenki másnál EZ A RAMMSTEIN, nekem viszont kavarog tőle a gyomrom. Pedig amúgy imádom a szójátékokat, és a Rammstein is az egyik kedvenc bandám... 
A Sabaton Last stand nótája dettó... Egy csomó idióta elkezdett "deusvultozva" élvezkedni rá, mint valami "migráns-ellenes himnuszra" (miközben amúgy egy svájci gárdás dalról van szó!), nekem meg már a hype előtt is hányingerem volt ettől a kakofóniától. Pedig amúgy Sabatonon nőttem fel.  
Fun fact: ahogy elkezdtek "populárisodni", meg hibát hibára halmozni (kufármentalitás, adócsalás, volt zenésztárs botránya, amitől elfelejtettek elhatárolódni), valahogy elveszítettem az érdeklődést a már amúgy is ellaposodó zenéjük iránt. 
Aztán... Volt egy rapper srác, aki néha kicsit diszkósabb irányba is elment... Neki nem vagyok akkora rajongója, mint régen a Sabatonnak, de azért néha jól tud esni egy-két zenéje... 
Az egyik anyaga igazi világsláger lett, még hozzánk is eljutott, sőt, valaki magyar fordítást is csinált rá... Mindenki imádta, engem viszont az életről le tudna hozni ez a melankolikus, szomorkás zenei alap. A srác pörgősebb, szókimondóbb, bulizós-diszkós-megőrülős cuccai köröket vernek erre az igencsak gyenge dalocskára. 

Szóval...  Folyamatosan rossz irányba pörgök. Valahogy mindig azoktól a muzsikáktól jön rám a hányinger, amikért mindenki más rajong. Ugyanez van a mindenféle sztáros-celebes-influenceres arcokkal is... Azért sztárok, mert mindenki rajong értük... 
...Kivéve engem, mert én toronymagasból tojok rájuk, a legtöbbnek még a nevét is akkor hallom először, amikor valaki szóba hozza. 

"Én, mint videós"-témában ugyanez... 
Amikor PewDiePie már javában sikítozott a videóiban, és az "idegbeteg német srác" is már ezeréves mémnek számított, felém is érkeztek ilyen artikulátlanul óbégatós elvárások. 
Kövér, metált hallgat, és gonosz poénjai vannak, tehát egy idegbeteg állat -gondolták azok, akik lósz@rt se tudtak rólam. Elvárták tőlem, hogy vérben forgó szemekkel, dühöngve, artikulátlanul ordibáljak, meg hektószám fröcsögjön a számból a nyál... És még én voltam a rossz, amiért az ilyesmi annyira távol állt tőlem, hogy még eljátszani sem tudtam volna.  
Aztán ott volt az "ellenpólusom" is... Én ilyen politizálós-töris-háborús iróniával sokkoltam a közízlést, ő meg egy magyargyűlölő karaktert hozott. Mint valami kis költségvetésű Marvel-paródia, NátziGetzi vs. VeszettTzigány. :-D Na, ő akart mindenféle "drámákba" (inkább cicaharcokba) belerángatni, a végefelé már egyre betegebb hazugságokat talált ki rólam... De az ő balhéiba sem mentem bele. 
Hiába volt mindig is divatos a balhézás, én sose tudtam balhézni. Volt olyan, hogy inkább hónapokra eltűntem, de a cirkuszolásból igyekeztem kimaradni.

Sajnálom, elvtársak...
Nem tudok a különbejáratú "idegbeteg német srácotok" lenni, mivel én egy viszonylag higgadt magyar nő vagyok. 
És más sem tudok lenni, amihez olyan dolgokat kéne divatból "szeretnem", amiktől amúgy az okádás kerülget. 
Megértem, és elfogadom, hogy az emberek többsége birka, követik a trendeket, hallgatják a nem túl érdekes zenéiket, botrányokra élvezkednek, vagy épp részt vesznek a botrányokban... 
De én inkább a saját életemet élem.