Éljenek az öngy*lkosok!

Körbejárta a netet egy hír, miszerint eltűnt egy kamasz.
Eleinte csak a táskáját találták meg, aztán később elvileg a holttestét is.
Valaki már azt is megírta, hogy elvileg azért lett ez a vége, mert szétszekálták a srácot a kicsit femininebb külseje, meg a mássága miatt, és rohadjon meg mindenki, aki másokat bánt.
És közben egyre másra bukkannak fel a részvétnyilvánító posztok, még a srác iskolája is lefutotta a kötelező kört...

Valamit nem értek...
Ilyenkor szokás szerint mindenki jóemberkedik, részvétet nyilvánít, meg az antibully dumát löki. 
Ameddig élt a srác (vagy bárki más, akit szó szerint halálra szekáltak), hol volt ez a k*rva nagy jóság, szeretet, meg antibully?! 
Ugyanaz van, mint annó a Jackónál... Amikor élt, mindenki szidta, meg röhögött rajta. Ő volt a büdös pedó, meg hihi-haha, leesett az orra. Na, amikor körbejárta a világot a halálhíre, hirtelen mindenki elkezdte "divatból" gyászolni, még azok is, akik addig a leghangosabban pedózták. 
Hazai viszonylatban Cipő dettó. Hirtelen azok is marha nagy Republic-fanok lettek, akik kb. akkor hallottak róla először. 
Valahogy csak akkor tört ki ezeken a divatmajmokon a gyászolási láz, amikor hírértéke volt az ember halálának. 
És most is ezt érzem. Ha nem járta volna körbe az internetet ez a történet, a családján kívül senki nem törődne a sráccal. 

Kedves elvtársak, az élőket tessék megbecsülni! Akkor talán kevesebbszer kéne halálra szekált kamaszokat gyászolni.