Rózsaszín köd, szivecskék... Meg némi képmutatás

Avagy egy újabb ordenáré poénkodásba rejtett trágyahalom-társadalom-kritika.

Ugyan a szövegben vannak utalások régi slágerekre (Valami véget ért, Csak a szívemet dobom eléd), a Rózsaszín köd nem a zeneipar kritikája. Ezek csak easter eggek.
A nóta valódi témája az emberi képmutatás. Hogy külön ünnepnapokkal éltetjük a szeretetet, meg a szerelmet, de sokszor még ezeken a napokon is csak a gyűlölet ömlik belőlünk (lásd: ál-értelmiségi butaliba, aki még a "szeretet ünnepén" is lincselne). 
Karácsony, Valentin-nap, nőnap... Nem külön napok kellenek a szeretetre, meg mások megbecsülésére, ha szeretsz/megbecsülsz valakit, akkor tedd egész évben!  

És mindezek mellé a szokásos alpári humor. Mondom, b@zmeg, humor. Aki még most sem képes felfogni, az inkább menjen, szedegessen hangyát! :-D