Még hány szatír potyog a nyakamba?

Megint megkergültek az emberek a faluban...
Csak most az öregasszonyok helyett a középkorú férfiak kapcsoltak be...

Egyik nap hátulról vetette rám magát egy tapogatós féreg, aztán amikor rákérdeztem, hogy mi a francnak zaklat, még ő volt fölháborodva. Hiszen random embereket letámadni, meg fogdosni... Áááá... Az nem zaklatás... 
Aztán csak észrevette magát a gusztustalan állatja... A környék túl forgalmas, az áldozat túl ellenálló... Bátran elmenekült a rohadék, mint akit p*csán lőttek, megszégyenült fejet vágva... 

Tegnap meg... 
Gó meló, pofám sallik... Lö köztéri pad... Táska le, víz elő...
Közben odaevett a rosseb egy női kabátos parasztot, hogy elkezdje a cirkuszolást... Ő a káka belével könnyen van, bár az empátiája is olyan vékony, mint a testalkata... Nem esett volna le a barmának, hogy a kövér ember lassan mozdul, meg gyorsan fárad.
Hát... Akkor kapd be a valagam! Nyugodtan hívd ki a Guinness rekordokat, Warrenék jogutódjait, az SCP alapítványt, a Szellemirtókat, meg az ország összes halottlátóját, meg vajákosát! Hiszen olyan, hogy egy ember leül a köztéri padra, és iszik egy kis vizet, még soha a büdös k*rva életbe' nem történt. Ez a világ nyolcadik csodája, bakker! 

Hú...! Nagyon ölögem van má' ezekből a majmokból... 

Lehet valami abban, hogy az élet egy szimuláció... 
Már többször is megfigyeltem, hogy ezek a rohadtak hullámokban jönnek, mint valami fos videojátékban. 
Fél évig semmi gondom, aztán naponta kettesével jönnek a bolond öregasszonyok a soha nem létezett anyósomat keresni, vagy egyéb családi dolgaimról ordítozni az utca közepén... 

Nincs ezeknek családjuk? 
Miért engem kell zargatniuk? Ki a francnak képzelik ezek magukat? Ha még rokonok lennénk, vagy valami lófüle! Hiszen a rokonok szeretik egymást, összetartanak, és fáj nekik a családtagok elvesztése. Használják ki, hogy még élnek ők is, meg a rokonaik is! Ne engem hajkurásszanak vadidegenként!