Egy pozitív példa

Tudom, rohadjak meg ezért a sógor-komázásért, hogy "a haverokból lesz a pozitív példa", meg minden szentnek maga felé hajlik a keze, de... Hát, szóval... Izé... Aki normális arcokkal veszi körbe magát, annak lesznek pozitív példái. 
Már épp elég fogolykínzó, gyilkos, bűnöző, meg őrült volt ebben a rovatban, most lesz más is...

Az egyik ismerősöm (ezeréves cimbora még középsuliból) szintén nagy törimániás volt, bár ő inkább középkorb*zi volt. Buhurt-edzésekre is járt, többkilós célszerszámokkal, kardokkal, lándzsákkal, egyebekkel játszottak szilvásat (az egyik ütött, a másik kékült :-D ) - mielőtt teljesen normális, joviális családanya lett volna belőle. 
Igen, CSALÁDANYA. Nem elírás, és még csak nem is szivárványos-nemváltós téma. Egy teljesen normális, cisznemű, heteró, biológiai nőről van szó.  

Szóval... 
Aki nőt eddig maximum csak képen látott, az igazán tehetne pár kisebb sétát a valóságban is.
Nem lehet egy komplett életet úgy leélni, hogy a gép előtt rázod a brét. 
Bár arra talán jó a gép előtt ülés, hogy megértsd a következő hasonlatot:
Adott a Stalker franchise.
Nem ismered? Akkor műveletlen tuskó vagy, nincs értelme beszélnünk, szia! :-D 
Nőként nekem sem lenne "szabad" ismernem. Hiszen milyen dolog az, hogy egy leány ahelyett, hogy babázna, inkább Kalasnyikovval tanítja sztepptáncra a banditákat két anomália között Csernobil-külsőn?! :-D
Nos, a Zóna él. Az NPC-k jönnek-mennek, mint a gyári tűzoltó, harcolnak, területeket foglalnak, csavarognak, vagy épp körbeülik a tábortüzet egy gitárral.  
Na, a nők is hasonlóan működnek (legalábbis azok, akik túl tudnak lépni az "apjuk/férjük  valaga vége"-szerepen). Saját testtel, lélekkel, érdeklődési körökkel, komplett saját élettel jövünk-megyünk, tanulunk, dolgozunk, élünk. Esetenként olyan irányba is elmegyünk, ami nem sztereotipikusan nőies (megsúgom, régen a munkavállalás, meg a nadrágviselés sem volt a nők reszortja).
Sajnálom... Az élet nem egy hamis kép csili-vili bikinikkel, meg öntudat nélküli, üres testekkel... Tessék menni egy kört a valóságban! Ott majd meglátjátok a patikába totyogó öregasszonyt a kopott ruháiban, a káromkodós kolléganőt a melóhelyen, a rockert, a törist, a horror-rajongót, meg akár az igazi gonosz boszorkákat is. 

Szappano/a

Egy újabb poszt azoknak, akik nőt még csak képen láttak... :-D 

Bocsi, srácok, de mi is élőlények vagyunk. Ráadásul ugyanolyan emberek, mint ti. Nem ám rácsok között tartott kismadarak, legyilkolni-felzabálni való malacok, vagy épp válogatott módszerekkel irtott rovarok. 
Szóval ne lepődjetek meg, ha olyasmi hagyja el a szánkat, ami nektek nem tetszik. Beszélünk felnőtt témákról, mondunk cifrákat. Sőt, a bátrabb egyedeink újabban már nemet is mondanak. 

Volt szerencsém látni egy túlzottan szabadelvű és -szájú nő írásait...  
Volt egy férje, akitől undorodott, meg valami két másik kandúr, akikkel felváltva összejárt dugogatni. 
Velük sem igazán érezte magát jól. Az egyik testileg vonzza (az irreálisan nagy szerszámával), a másikkal "nem illenek össze", nem tudna beleszeretni, de amikor egy jól sikerült együttlét után szerelmet vallott neki a csávó... 

Totál katyvasz... 
Szerintem a nő maga se tudja, hogy mit akar... 
Ha undorodik a férjétől, akkor miért nem válnak el? 
És mit akar a másik két fickótól? Ha lazább kapcsolat kell neki, minek vakaródik a szerelmen, ha meg szerelmet akar, akkor meg miért fogyasztja hármasával a férfiakat? 

Nézegettem a többi írását... Még több fickó... 
...Akikkel inkább csak szórakozik, udvaroltat magának, Magába bolondítja, aztán elutasítja őket, játszik velük... 
Az "undorító" férjének meg a jó anyját, hogy nem veszi észre a nő boldogtalanságát!
A gond csak az, hogy a férj nem betazoid. Honnan a csecsem csúcsából kéne tudnia, hogy mit érez a boszorka, ha az nem mondja el? Őszinte kommunikáció, csezmeg'! 

Aztán volt valami arról is, hogy nem olyan srácokat akar, akikkel csak testiség van... 
Egyrészt akarni a vécén kell. A sült galambot várni meg még ott se. 
Ez a nő önmaga ellen dolgozik... Az egyik fickóról a másikra ugrik, miközben a harmadik-negyedik-sokadikat bolondítja, de közben arról siránkozik, hogy mindenki csak kamatyolna, őt senki se szereti, brühü-brühü... 
Miközben meg simán lehet, hogy a férje próbálná szeretni.

Ismertem régen egy hasonló mentalitású arcot... 
Mindig "depizett", meg elvileg elég sötét gondolatai is voltak amiatt, hogy "őt senki se szereti". 
Miközben ott volt vele a komplett baráti társaság, akikre számíthatott, örömben-bánatban... 
Na, és vajon hogy becsülte meg őket? Sehogy. Akiket tudott manipulálni, azokat manipulálta, akit meg nem, arról bekavarta a sz@rt. 
Ráadásul pont azt üldözte el a kavarással, aki a leginkább próbált mellette lenni, figyelni rá, visszahozni, amikor eluralkodott rajta a sötétség.  
Mindig azt a lovat ütik, amelyik húz... 

Bár tapasztalatom nem sok van, azért beleugatnék: ha egy kapcsolat, vagy egy házasság már annyira rossz, hogy undorodsz a másiktól, akkor beszéljétek meg, aztán ha úgy van, menjetek szét, ne raboljátok tovább egymás idejét! 
Aztán, ha az uraddal már tudtál őszinte lenni, legyél őszinte magaddal is! Ha kötöttségek nélküli játszadozásra vágysz, akkor keress játszótársakat, aztán játsszatok! Felnőtt emberek vagytok, annyit lehettek együtt, amennyit nem szégyelltek. Viszont ez csak rólatok szól. Nem kell beszámoló (ha idegen emberek reszelésére leszek kíváncsi, pattintok be pornót), sem nyilvános írásokban hazudozás arról, hogy "te nem olyan lány vagy", hogy "te a szerelmet keresed, de a szemétláda férfiak mind csak kefélni akarnak, téged senki nem szeret"... 

Ehh... Ilyenek is tudnak lenni a nők... 
Én minden esetre maradnék inkább a humornál. A becstelen, hazudozó, manipulátor ribizlik meg szüljenek sünt! :-D 

Egy kis diss-nóság...

Ugyan a politikai témák középpontjában adott emberek állnak (mivel ők követik el az adott hülyeségeket), a közéleti cuccaim valójában nem konkrétan az adott személyek ellen szólnak. 
Aszociális-emberiszonyos VADÁLLAT vagyok, szóval nem igazán érdekelnek az emberek. A személyük, a magánéletük... Az ő dolguk. 
Viszont... A nyilvánosság előtt zajló hülyeségeiket talán még szabad kritizálni... (Az Európai Egyezmény 10. cikkelye érvényben lehet még...?)
Bár ezekben a közéleti cuccokban megjelennek a központi figurák, valójában nem őket "szidom", hanem a részvételükkel lezajlott botrányok, közéleti hülyeségek, egyebek elé tartok görbe tükröt. 
Lásd: Lunácska, akit toronymagasból ignorálok, semmi közöm hozzá, én jobbra, ő balra... Viszont a himnuszgyalázáshoz már nem tudok jó képet vágni. Bocsi, de nekem ez már nem fér bele.

Ugyanez a helyzet a Kuva E.T. nótát ihlető arccal is... 
Mint embert, ignorálom, semmi közöm hozzá, azt csinál, amit akar. 
A srác hamis prédikációja, a naivitással vegyes képmutatása, a talpnyalása... 
És a kormány szintén elég hipokrita hozzáállása (velőt rázó migránsozás után lényegében egy migráns hadrendbe állítása) szülte ezt a szöveget. 
Ez nem egy "igazi diss track", inkább egy modernebb kabarészám. Nem "róla" szól, hanem a sz@rról, amit megkavart, a helyzetről, amibe hozta magát a nyilvánosság előtt. 
Meg a téma hozta magával a szójátékok lehetőségét... Gandzsa-'ganda, Kuvait-k*rva itt, Hippolit-Hipokrita lakáj... Már maga a cím is egy szójáték... Kuva E.T -> extra-terrestrial->földönkívüli->idegen->nem helyi, "migráns".