(A műveletlen bunkóknak: a bejegyzés címe GUP-referencia).
A "Wehraboola" nóta címe meg egy szójáték. A német-oldali törimániásból, meg a bulából. Ne csak Osbáthék poénkodjanak ezzel a csodás roma jövevényszóval! BULÁT MINDENKINEK! (...Már, akinek nincs sajátja :-D).
Sztereotípia-rombolással nyit az első versszak. Vagy biológia-hívő boomerkedéssel, miszerint nem a műkörmöd színe határozza meg a nemed, hanem a kromoszómáid.
A második versszakban a lírai én elkezd rászállni a címszereplő lányra, de ráfarag, mert a kiszemelt prédája teljesen más dimenzióban él.
A refrénben már egy kicsit elszabadul a pokol... De mivel a kicsit komorabb hangvétel ellenére ez mégis csak egy Vicsorgó-nóta, annyi pozitívum jutott bele, hogy itt a zaklató képes beletörődni a sorsába, abba, hogy le van sz@rva. :-D
A pórázas téma egyébként referencia erre a nótára... Amikor először hallottam a napóleonos dalt az új albumukról, vigyorogtam egy sort azon, hogy a "pórázon vezetett őrült vademberek" után az "uralkodni fogok felettetek" pont jó lesz... Inkább nem gondolnék bele, hogy Jocke bátyánk milyen körülmények között áll neki szöveget írni... :-D
Újabb versszak, újabb költői képek, újabb jelenetek a lány minden széptől, jótól, és emberitől eltávolodott dimenziójában.
A következő versszakból pedig kiderül, hogy mi is a helyzet... A lány nem azért próbálja lepattintani a zaklatóját, mert annyira magas polcra képzeli magát, hanem azért, mert alapból emberiszonya van. Számára minden ember egyenlő, szóval mindenki egyenlően elmehet a p*csába.
Éppen ezért nem került be a szövegbe a Lebensborn program, hiszen nem ideológiai elköteleződésről van szó, itt nincsenek "mi kutyánk kölykei", itt egy magányos farkas van.
Szóval...
Ahogy a Qrótúra mögött is volt komolyabb tartalom, úgy itt is van. Leszámítva a szokásos alpári hülyéskedést, meg a kamasz/huszas énemet kicsúfoló öniróniát, ez egy kicsit megzakkanós, zaklatás-ellenes, emberiszonyos cucc, ahol a "szerelem" a zaklatás költői képe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése