Szellemvilág - Szerelmi kötés?

Az utóbbi néhány hónapban volt pár szerelmi kötéses kérdés Gyakorin (az írások stílusa alapján valószínűleg egy ember pörgött a témán). 

Azért ez egy kicsit nyomasztó...
Egyrészt ez egy internet-hozzáféréssel rendelkező, Gyakorit használó, valószínűleg a többségi társadalomhoz tartozó (fehér, magyar) ember, nem valami elmaradott román zsákfaluból a bolond. 
2025-öt írunk, és a fehérember még mindig "mágusokra" költi a pénzét, miközben lehet, hogy elég lenne egy fésű, egy dezodor, meg garnitúra tiszta ruha is a hódításhoz. 
Másrészt meg ott a dolog sötétebbik fele: ha egy adott személyt akar meghódítani, aki viszont a háta közepére se kívánja az erőszakosan nyomuló, mentálisan nem teljesen ép udvarlót. Romantikus tud lenni a kitartás, meg a foggal-körömmel harcolás, viszont a szerelem olyan, mint a fingás: ha nagyon erőlködsz, akkor egy nagy sz@r lesz belőle. :-D De most viccen kívül... Nem kell erőszakoskodni a másik emberrel. Tudni kell veszíteni, tiszteletben tartani a másik fél akaratát, elfogadni, ha nemet mond.  

Lehet kísérletezni, de türelem kell hozzá, meg némi alázat. Ami a kérdezőben nincs meg. :-D
Tegyük fel, léteznek csodák...! Az ember csak egy porszem, egy jelentéktelen nímand, egy pasztőrözött lepkefing. Nem várhatjuk el, hogy a természet erői, az univerzum energiái, vagy az istenek majd pont a mi parancsainkra ugráljanak. Főleg úgy, hogy ezek a mai "mágusok" nem áldoznak az egzecíroztatni kívánt erőknek. 
A vikingek elvileg még ugráltatás nélkül, simán csak jófejségből is vittek "ajándékokat" az isteneiknek, a modern ember meg csak követelőzni tud...
"Már hat mágusnál voltam a héten szerelmi kötést csináltatni, de még mindig semmi hatása, mind a hat csávó kókler" - vagy csak te vagy türelmetlen. A mágus csak közvetítő. Az, hogy lesz-e valami a varázslatból, a felsőbb erőkön múlik. Ha én lennék a megszólított univerzum-energia, hülye lennék egy ilyen erőszakos, hisztis, türelmetlen, vergődő f@szsz0pó kérését teljesíteni. Sőt, inkább egy adag balszerencsét zúdítanék a nyakába szerelem helyett. Ha ő nem tisztel engem, kb. rabszolgának néz, ugráltatna, kizsákmányolna, az áldozati oltár meg üresen kong, akkor én miért tiszteljem őt, meg az idióta kéréseit? 

Csodás kapitalizmus - táska csak a szemem alatt

Van Gogh-os lett a táskám, leszakadt a füle. Próbáltam megvarrni, de a gravitáció erősebb volt a cérnánál...

Gondoltam, nézek egyet a bolhapiacon, ott hatalmas ketrecekből árulják a használt táskákat. Igaz, hogy vegetáriánus típusúak (kívül retkesek, belül gombásak), de legalább táskák.
Aha, meg ahogy azt Móricka elképzeli! A sok proletár egymást taposta, de még a jól szituált prostituált-kinézetű, kikent-kifent Miss Plázák is ott marakodtak az ütött-kopott, sáros táskákon. A ketrecben, amihez hozzáfértem, nem találtam normális táskát, szóval mentem volna át egy másikhoz, de esélytelen volt... A sok idiótának is pont akkor jutott eszébe, hogy elinduljon... Volt annó valami tarzanos játék, aminek volt egy elefántcsordás pályája, aminek valami "stampedlis" címe volt... Na, pont olyan volt a piac ezen része is, egymást taposta a sok barom... Én meg már remegtem az emberiszonytól.
És még a bevándorlókat csúfolják egyesek "sáskáknak"... 

Jó, akkor nézzük meg a military fashion show-nál! Terepmintás gatyák, kalapok, táskák, de csak "fashion", éles helyzetben százfelé szakadna az áru az emberen...
Aha... A gyenge minőségű, egy hét alatt szétszakadó táskákat (tapasztalat, már jártam náluk táskaügyben... pórul) alsó hangon hét rugóért dobálták. Jó minőségű termékek árán adnák el a rosszat... 

Eljöttünk a piacról, benéztünk egy kínaiba, ott kaptam ötért is. Ideiglenes megoldásnak megfelel, bár ismerve az ilyen olcsó kínai cuccok minőségét, erre is sokalltam azt az öt rugót... 
Proletár-tangó volt itt is... Fiatal CSOK-cápa három aprómajommal... A bejáratnál volt a kassza, anyuci szeretett volna fizetni, de ahány kölök, annyifelé, alig lehetett bejutni tőlük a boltba. 

A héten majd keríteni kell egy munkavédelmis boltot, aztán rendelni egy ilyen szokásosat... Ezek drágák, mint a cserkészkolbász, tíz-tizenöt rugóktól indulnak, de másfél-két évig kibírják. 

Az a baj ezekkel a marha táskákkal is, mint a cipőkkel: nem létezik már olyan, amit napi szintű használatra terveztek. 
A munkavédelmi cipők-bakancsok nem lennének rosszak, ha normális ragasztót használnának a talphoz, vagy csavarral rögzítenék, mint a rockerbakancsoknál. A jelenlegi formájukban viszont néhány hét alatt leválik a talpuk. 
Túrabakancsból fogtam ki egyszer egy jót, annál kényelmesebb cucc, még életemben nem volt a lábamon. És a talp rögzítése is jobb volt, mint a munkavédelmiseknél... Csak sajnos az anyaga volt gyenge, kopott, mint a radírgumi. Rövidebb erdei túrákhoz kiváló lenne, napi szinten vegyes, főleg aszfaltos talajon koptatni viszont nem nagyon érte meg. 
Ugyanez van a táskáknál is: a jobb minőségű is csak másfél-két évig bírja a folyamatos terhelést. Én meg csóróságban nőttem fel, szóval eléggé tud dühíteni, ha túl sokat elkérnek túl gyenge minőségért. 

Nem bolond... Csak mentális beteg.

Máté nem bolond... ...Csak az anyja halálával próbál viccelődni (de még azt is erőltetetten csinálja), az antiszociális személyiségzavarával dicsekszik, nem létező Marikáknak vall szerelmet, házal a nyomorával (ahelyett, hogy tenne ellene), a "kis tökét" kínálgatja idegen embereknek az interneten, hazudozik, vádaskodik, erőszakoskodik, zaklatóskodik, cirkuszol... Ha valami őz, vagy róka lenne, a vadászok kevesebbért is kilőnék, mint "beteg állatot", aztán mehetne a dögkútba, ahova való.

Pár szó a "jaj, szegény rokkantakról"... Tele az ország sérültekkel, betegekkel, öregekkel, és egyéb kriplikkel. Viszont nem rémlik, hogy a féllábú Deák Bill bármikor is internetes zaklatással próbálta volna elütni az idejét. Vagy a "metálmankós" srác, akivel néha koncerteken futok össze (egy jól sikerült Dalriadán elvileg a mulatás hevében sikerült felhajítania a mankóját a banda mögé a színpadra XD). A gyomorfekélyes-vérnyomásos ismerősöm, aki legalább annyira lesz@rja az internetet, mint a zaklatást, megint csak nem lett internetes zaklató (és IRL sem cseszeget senkit). Az, hogy valami betegség, baleset, vagy egyéb szervi probléma miatt valakit leszázalékolnak, az nem jelenti azt, hogy annak a valakinek egy zaklató rohadéknak kell lennie. Aki egy zaklató rohadék, az egy Thule-szigeti szuperember hibátlan testével is egy szemétláda lenne. Szóval fölösleges ezt a munkaügyi gondokra fogni.

Lehet magyarázkodni, hogy "nincs munka, kevés a pénz, emiatt frusztrált lett szegényke...", de ez itt Magyarország, itt nem ő az egyetlen csóró ember. Én is az vagyok (csak én nem járok mások nyakára zaklatóskodni, meg a nyomorommal házalni). Volt valami szláv mémes pólóminta, hogy "if you wanna be rich, idi rabota bitch!" (ha gazdag akarsz lenni, menj el melózni, ribi!)... Ha a munkaügyi központot abajgatná a barma olyan vehemenciával, amilyennel engem is abajgat, már rég lenne egy kényelmes munkahelye... Az "életkor csak egy számos" videóban kritizált bumburnyák alibi-barátnője is mozgássérült, mégis talált magának melót, amiből fenn tud tartani egy lakást, enni-inni tud, meg egy kisebb kutyafalkát is el tud tartani, azokat etetni, blökidokihoz hordani, oltatni, mit tudom én... És a "metálmankósnak" is kell valahol gályáznia, hogy a koncertekre valót előteremtse.
If you wanna be rich...

Aztán... Hisztivel az esélyekért... ...Amikért nem nálam kéne követelőznie, meg cirkuszolnia (mi vagyok én, b@mmeg', esélyegyenlőségi ombudsman?). A beszélgetésre mindenkinek van esélye, akinél komolyabb szervi probléma nem akadályozza a kommunikációt. Nem erőltetetten bejelenteni, meg kihisztizni kell a beszélgetést, hanem elkezdeni. Ha a másik félnek van hozzá kedve, majd válaszol. Az már más kérdés, hogy az anyja halálán heherésző, antiszociális személyiségzavarával kérkedő, péniszét másokra rátukmálni próbáló, szöveget értelmezni nem tudó, agresszív bunkóval úgy vagyok, hogy álljon le kvaterkázni vele a hóhér... :-D Ott a Chatgpt, csacsogjon azzal! A program főnöke úgyis valami zaklatási botrányba keveredett nemrég, szóval lesz közös témájuk. :-D

Elmondása szerint harminchárom éves... Simán letagadhatna harmincat. Avagy nem az a gond, ha az emberben van egy KIS infantilizmus, mert a lazaság, meg a humor azért kell néha... A gondok akkor kezdődnek, amikor a test már egy harmincas vén here teste -a hozzá tartozó ösztönökkel, hormonokkal, vágyakkal, minden kutyafülével-, az agy meg egy hároméves takonypócé. Valószínűleg a munkaundorának is ehhez lehet köze... Vissza a gyerekkorba! Nem dolgozunk, még a mozgássérültek által végezhető munkákért sem kaparunk, majd a Farkasmama eltart minket! Meg vakarjuk a répát segélyből, mint a c-kategóriások! A felnőttek dolgait nem értjük, de azért ellenállhatatlan vágyat érzünk, hogy beledumáljunk! És természetesen folyamatosan HISZTIZÜNK! TOPORZÉKOLUNK, KÖVETELŐZÜNK, CIRKUSZOLUNK! Csak nehogy a végén jöjjön egy apafigura, aki az infantilis hülyegyerek állandó balhézását néhány makarenkói nyaklevessel díjazza!

Amúgy ezt a kib@szott követelőzést marhára tudom utálni... Ha a főnököm kiosztja az ukázt, az rendben van, hiszen az a munkám, azért kapom a lóvét. Azzal sincs probléma, ha az apám megkér, hogy neki is csináljak valami kaját. Ő is intéz nekem ezt-azt... Vagy amikor egy ismerős "rendelt" barkácsolós munkákat néhány éve...
Amikor viszont egy vadidegen pöcsköszörű az ország túlsó végéről parancsolgat, követelőzik, erőszakoskodik, raplizik, csinálja a cirkuszt, az rohadt gáz... Fogjon magának valami romacsajt! Talán náluk van olyan hagyomány, hogy a férfi a ház ura, ő az isten, az asszonynak meg kuss a neve. Na, egy ilyen kultúrkörből jött csajnak aztán úgy parancsolgathat, ahogy nem szégyelli... A segély miatt közös téma itt is lenne. :-D Legalább addig sem én lennék háborgatva.

 

Szellemvilág - Senki nem játszotta, mindenki ismeri

Épp a Vörös Delfinről nézek egy kiselőadást...
Már az elődjéről, a Kék Bálnáról is kiderült, hogy hoax volt... 
Az a része még talán megállna, hogy vannak depressziós, önértékelési problémás, vagy bántalmazott kamaszok, akik közül néhányan megunják a kínlódást, de maga a 'Bálna csak egy netes legenda volt. Még egységes beszámolók sem voltak róla, valahol letölthető játékként hivatkoztak rá, máshol közösségi oldalakon keresztül üzengetésről hablatyoltak. Sokszor egy adott beszámolón belül is az össze-vissza pofázás ment, az egyik mondatban még arról volt szó, hogy VK-n keresztül osztogatták a parancsokat a gyerekeknek, a végén meg valami letöltésről hazudoztak. 

Most meg itt ez a Vörös Delfin... 
Senki nem látta még ezt a játékot, még a hatóságok sem tudnak a létezéséről, mégis mindenki mindent jobban tud. Mindenki pontosan tudja, hogy milyen úton szervezik be a gyerekeket, hogy zajlik maga a "játék"... Ja, és természetesen a közösségi oldalakon parancsolgatás-letöltés cirkusz itt is megy. 
Senki nem látta, senki nem tud a létezéséről, senki nem tudja, hogy üzenet-alapú, vagy letöltős a dolog... De mindenki tudja, hogy a kalapáccsal csapkulódó' kazahsztáni kisfiú ezzel játszott... Ezzel a... Mivel is? 

Egy régi hadibaromkodás...

Na! Egy hét alatt csak sikerült valami prüntyögést tenni egy 2017-es szövegem alá...

Mivel akkoriban eléggé wehraboid voltam, a cucc rogyásig van töris utalásokkal.
...Viszont az alaptéma ellenére az egész csak poénkodás.

Van itt minden...
Utalás a sörpuccsra, Guderian Blitzkriegjére, Rommelre (egy kis szójáték a "vén Róka" gúnynevével, valamint a részegek által a mosdóban hagyott dolgokkal), Stauffenberg és Rudel sérüléseire, Hetzenauer nevű mesterlövészre, van egy szójáték Keitel gúnynevével is, aztán a Wittmann-féle "ellenséges tankoszlop első és utolsó elemeit kilövős" trükk is megjelenik -csak épp a dal lényegére, az italozásra vonatkozólag. 

Gondolom, most megint jönni fog a "nők ne foglalkozzanak ilyesmivel!" cirkusz... 
Hát... Nem kellett volna lelki roncsot csinálni belőlem gyerekkorom óta, és akkor talán nem kezdtem volna el ennyire vonzódni a szélsőségesebb, sötétebb témák iránt. :-D