Amint látom, fölöslegesen téptem a számat, a poszt szövegét nem sikerült megértenie.
Hazudoznia egy sort viszont sikerült...
A tegnapi hisztijében azt hazudta, hogy befejezi az abajgatást, erre ma megint odaette a rosseb Rumblira. Pedig aztán ő sose hazudik, az egész családjába' nincs olyan!
És persze egy szóval se bántott... Csak kb. tavasz óta zaklat, meg tegnap volt az a gusztustalan beszólogatása is. Most meg antiszociálisnak nevezett, ami fura, mert nem szokásom kukákat borogatni, rongálni, boltokat szétverni, embereket megtámadni, drogozni, rendet bontani, részegen hőzöngeni, meg folyamatosan cirkuszolni.
Nevén nevezni a zaklató, kellemetlenkedő vérszívót nem antiszociális dolog, inkább őszinteség. Bocsi, de klingonok neveltek... :-D Nem tudok jópofizni, meg szépet hazudni.
Amúgy ez a "nem ismersz"-téma nagyon beakadt nála... A politikusokat, bűnözőket, pedókat, és egyéb gengsztereket sem kell személyesen ismerni ahhoz, hogy az ember cifrákat mondjon rájuk (a mezei "tetűnél" akár sokkal durvábbakat is).
Aztán... Már megint az empátia... Sajnálom, de egy elmeháborodott zaklatóval valahogy marhára nem tudok együtt érezni.
És ez neki mennyire rosszul esett... Miért, talán nekem jól esik, hogy tavasz óta zargat, meg csinálja a drámát, hol szerelmet vall, hol meg beugat? Ez mennyire empatikus? Mennyire empatikus dolog nőket zaklatni, a sokadik lekoptatás után is folytatni a balhézást?
Ehh... Fiam, unalmas már az erőlködésed, lefőtt a kávé... :-D
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése